Onlinefilmek nézése legalább akkora élvezet, mint növényeket gondozni.

Kertbarátként élek-halok a növényekért, szinte minden formában. Rajongok a lombhullatókért, az örökzöldekért, a pozsgásokért, kutyatejfélékért, és mindenért, aminek levele vagy szára van. Nem tudom, honnan jöhetett ez a növények iránti szeretet és tisztelet, de hosszú ideje fennáll. Alig vártam, hogy kertes házba költözhessünk, és végre szabadon nevelhessek olyan növényeket, amilyet csak szeretnék. Persze a férjemet is igyekszem minél többször belevonni a dologba, hogy ő is kivegye belőle a részét, de sajnos az ő rajongása sokkal mérsékeltebb. Hát, nem vagyunk egyformák, de attól még megtaláljuk a közös hangot. Téli estéken aztán, amikor nemigen van mit kezdeni a kertben, jöhetnek a onlinefilmek, hogy elüssük az időt, és az uram szenvedélyének is hódoljunk egy kicsit.

Mikor összejöttünk, még csak nagyon kevés háztartásnak volt idehaza internetkapcsolata. Ebből ki lehet találni, hogy nem tegnap történt, ráadásul még a legtöbben VHS-t használtak, és működtek videokölcsönzők. Mondanám, hogy bizony, azok voltak a szép idők, de a kivett filmek nagyon gyakran csak a baj okozták. Számtalanszor előfordult, hogy a kivett videó olyan szinten elkoszolta a lejátszófejet, hogy szerelőt kellett hívni. Egy idő után a szerelő már inkább megmutatta, hogy hogyan tudjuk házilag szétszedni és denaturált szesszel vagy sebbenzinnel megtisztogatni, hogy újra működjön. Talán ez a sok bosszúság is hozzájárult ahhoz, hogy a filmnézés helyett inkább növényeket kezdtem el gondozni, például bonszaiokat, orchideákat, és minden olyasmit, ami egy panellakásban megengedhető volt.

Egy idő után ez a növénymánia kicsit elhatalmasodott rajtam, a végén már lépni sem igen lehetett anélkül, hogy valami levélbe ne botlottunk volna, ráadásul az első gyermekünk is útban volt, szóval meghoztuk életünk egyik legjobb döntését és kertes házba költöztünk. Nem mentünk el a világ végéig, igazából a városhatárt se hagytuk el, viszont egy sokkal barátságosabb, kertvárosi részbe tettük át a székhelyünket, ahol a forgalom is sokkal kisebb, és a levegő is valamivel lélegezhetőbb, mint a belvárosban. Így, lehetőségeinkhez mérten sikerült saját magunknak és a gyerekeinknek is egy élhető környezetet teremtenünk.

onlinefilmek

Csakhogy a kert átvételével nálam, nem túl szép fogalommal élve, “elszabadult a pokol”, hiszen végre azt csinálhattam és annyi növénykét nevelhettem, amennyit akartam. Mint említettem, a férjem, mindamellett, hogy segített amiben tudott, továbbra is hódolt a filmek iránti szenvedélyének. Képes volt munka után videokölcsönzőkbe járni, hogy majd’ minden nap új filmet nézhessünk meg. Ennek előnye és hátránya is volt, hiszen rengeteget megnéztünk, de nagyon sok volt közte a rossz is. Egy idő után nem bírtam tovább, és megmondtam neki, hogy sokkal hasznosabban is el lehet tölteni ezt az időt, mintsem idétlen, ’70-es, ’80-as évekbeli komédiákkal meg harmatgyenge akciófilmekkel. Azt hiszem ezen egy kicsit ő is elgondolkodhatott, mert a szokását szinte egyik napról a másikra levetkőzte, és onnantól kezdve csak tévét néztünk.

Sajnos, el kell, hogy ismerjem, én is ludas vagyok a dologban, csinálhattam volna én is másképpen ezt az egészet, de ha egyszer megtelt a pohár, azt nehéz anélkül mozgatni, hogy ki ne boruljon. Szóval egy idő után úgy voltam vele, hogy igazságtalan volt, amit tettem, és megleptem az uracskámat egy DVD lejátszóval meg néhány filmmel, hogy az ő szenvedélyéhez is visszatérhessünk. Ekkor még nem is sejtettem, hogy újabb lavinát szakítok a fejemre. Eztán már nem videokazetták kölcsönzése, hanem DVD-lemezek gyűjtése lett a szenvedélye, ráadásul kimondottan vadászott az olyanokra, amelyeket régen együtt láttunk. Óriási szerencse, hogy amíg annak idején VHS-en minden szemét megjelenhetett, addig lemezen már sokkal szűrtebb volt az ábra, de még így is akkora gyűjteményt sikerült felhalmoznia, hogy a polcon alig fértek el. Mikor már ott tartottunk, hogy az áruházban inkább lemondott volna a felvágottról, csak hogy egy újabb filmet vehessen, na ott jött a második ácsi.

Azt mondtam neki, hogy lassan elég lesz, már a padláson is dobozokban állnak az egyszer nézett filmek, vagy szabaduljon meg egy részétől, vagy adja el őket, de többet nem tűrök meg. Sajnos ezen kicsit össze is kaptunk, ugyanis addig a napig nem bocsájtotta meg nekem a kazettás kirohanásomat, és most is elég nehezére esett elfogadni a véleményemet. Sajnos odáig fajult a vita, hogy megsértődött, és hazaérve az összes filmjét bedobozolta és másnap elvitte. Állítása szerint eladta a gyűjteményt, de sosem mondta meg, hogy mennyiért, ezért valószínűnek tartom, hogy dühében kidobta. Ismét úgy éreztem, hogy igazságtalan voltam.

Aztán egy barátnőmmel folytatott beszélgetés során jegyezte meg, hogy az ő férje is megszabadult a sok filmtől, de nem azért, mert összevesztek, hanem mert rájött, hogy teljesen feleslegesek, különösen az onlinefilmek korában, amikor szinte bármi elérhető bármikor. Ezen egészen elképedtem, nem is tudtam, hogy az interneten is lehet filmeket nézni. De, mondta, és ráadásul a legjobb oldalak még értékelést és rövid leírást is adnak az általuk elérhetővé tett filmekről, szóval a legkevésbé sem zsákbamacska, amit kínálnak, plusz egy csomó olyan is van, ahol ingyenes a használat és a regisztráció. Gondoltam magamban, hogy na, azt hiszem végre megvan az ideális megoldás. A sok meglepetés és kínos másfél óra után eljött a kor, amikor megvitatjuk, hogy mit nézünk meg, és csak azután döntünk. Talán így még arról a szokásáról is lenevelhetem, hogy minden szemetet megnézzen, ami első ránézésre megtetszik.

Utánanéztem, s a tévénk ráköthető a számítógépre, szóval vettem egy kábelt, és amikor legközelebb hazaért, már az a tény fogadta, hogy újra filmezhet, csak ezentúl az interneten keresztül, velem megbeszélve. Tartson akárki sárkánynak, aki akar, de azután a sok pocsék film után, amit végig kellett néznem azt hiszem, hogy ennyi nekem is jár. Ettől függetlenül nagyon örült a dolognak, és ő is rácsodálkozott, hogy az onlinefilmek világa mennyire széles és változatos. Sőt, sok olyan van, amit fizikai adathordozón ki sem adnak, hanem csak a weben megtekinthető. Ilyen csemegékhez korábban hozzá se juthatott volna, így még előnye is volt a dolognak. Az pedig külön jó, hogy előtte utána tudunk nézni egy-egy filmalkotásnak, mielőtt belevágnánk, hiszen azt elismeri, hogy néha tényleg elvetette a sulykot.

Így, megfáradva a napi munka és kertészkedés után, vagy a borús, sötét téli estéken csak leülünk, néha a gyerekekkel közösen, kiválasztunk egy filmet és megnézzük, mint egy boldog család. Teljesen megszűntek a viták, a veszekedések, és így legalább már én is tudom, hogy mi az amire vállalkozom és mi, amit már ránézésre csípőből elutasítok. Az elmúlt 20 év igen erős értékítéletet alakított ki bennem, és ebben a férjem is egyre inkább kezd megbízni.