A nagymamám már nagyon idős, ezért egy ideje velünk lakik. Mindenkinek jobb ez így: nekem sokkal könnyebb gondját viselnem, neki pedig kényelmesebb és tartalmasabb az élete itt, ahol kert, kedves szomszédok és persze a család várja. Szeretünk együtt tévét nézni, megbeszélni, hogy mit írnak a lapok, még internetezni is megtanítottam őt.
A mamám sokáig nem akarta feladni a szabadságát, ennek a szimbóluma pedig a pici, budai lakása volt. Mindig mondogatta, hogy ő csak ideiglenesen van ám nálunk, csak addig, amíg meleg van/fűtésszezon van/sok a tavaszi eső. De persze mindannyian tudtuk, hogy már nem jó neki egyedül.
Végül néhány hónappal ezelőtt a mamám meghozta a döntést: váljunk meg a lakástól. Szerencsére minden nagyon jól alakult: éppen beszereztünk egy kiskutyát, Diót, aki hamar belopta magát a mamám szívébe, így igazából ő volt a fő ok, aki miatt végül feladta a szabadságot: hiszen „Dióka nagy áldozat, olyan, mint egy kisgyerek!” és „Itthon maradok én a Diókával, amíg ti dolgoztok! Nem szabad egyedül hagyni.” Sió tehát átsegített minket mindenen, a mamám pedig méltósággal tudta elhagyni a régi életét. Ez ebben a korban már nagyon fontos ám!
Sok papírmunka
Sajnos a lakáseladás nem megy egyszerűen. Tudtam, hogy mama kicsi fészke nagyon jó fekvésű és éppen ideális azoknak, akik az első lakásukat keresik, vagy csak szeretnének befektetési céllal egy jó, kiadható ingatlanhoz jutni, ezért attól nem tartottam, hogy nehezen találok vevőt rá. Mivel viszont Mama már hosszú évtizedek óta a lakásban élt, úgy gondoltam, hogy nem kellene egy mozdulattal lerombolni, amit felépített: szerettem volna olyan lakót találni, aki kijön a házban lakó többiekkel. El szerettem volna kerülni, hogy valaki úgy költözzön be a lakásba, hogy nem tiszteli a közösséget, esetleg olyanoknak adja ki a helyet, akik kárt tesznek valamiben.
Végül jelentkezett egy szimpatikus pár a hirdetésemre, és úgy gondoltam, már semmi baj nem lehet. Egy ügyvéd segítségével elkészítettük a szerződést. Ezt mindenkinek ajánlom: így lehet az ember biztos benne, hogy minden rendben van.
Mindent összeírtunk, amit lehetett, csak egy valami maradt ki… Teljesen elfelejtettem, hogy most már energia tanúsítványra is szükség van a lakás eladásához. Nagyon dühös voltam. Minden papír, minden dokumentum, az ezer éves alaprajzok, még a régi, hetvenes évekbeli dokumentumok is, amit még az előző lakó hagyott ránk.
Mennyibe fog ez nekünk kerülni?
Nagyon tartottam tőle, hogy drága lesz, ha sürgősen kell beszerezni a hiányzó papírt. Aztán az interneten kutatva rájöttem, hogy az energetikai tanúsítvány árak azért annyira nem magasak. Ráadásul a nagy kutatásban egy olyan céget is találtam, aki akár 12 óra alatt is el tudja intézni a papírokat.
Felhívtak őket, ők pedig hamarosan el is küldték a lakásba a felmérést végző, területileg illetékes mérnököt, aki aztán továbbgördítette a folyamatot. Mivel nagyon nagy tapasztaltuk van a dologban, ezért másnap meg is érkezett a tanúsítvány száma egy SMS-ben. Még az előtt bele tudtam tenni az adásvételi szerződésbe ezt az azonosítót, mielőtt a papírokat valójában kézhez kaptam. Ezeket később a futárszolgálat szerencsére meghozta nekem. Hála istennek nagyon gyorsan zajlott a dolog.
Mindenki elégedett
Az új lakók nagyon örültek, hogy ilyen jó környezetbe kerülhettek, még a mamám néhány régi bútorát is megvásárolták, hogy felújítsák. A szomszédokat kedvesen üdvözölték, mindenkinek kedveskedtek valamivel, ezért hamar beilleszkedtek. Azt mondták, ha a mamámnak hiányozna a régi lakása, nagyon szívesen látják egy teára. Nekik is vannak nagyszüleik, ezért megértik, hogy ez egy nehéz helyzet.
A mamám nagyon megkönnyebbült attól, hogy a számlájára került a lakás vételára, így a nyugdíja mellett ezzel is tud segíteni nekünk, ha a saját ellátásáról van szó. Sosem kérnénk tőle semmit, de abból a szempontból nagyon fontos neki az egész, hogy így nem érzi magát rászorulónak. Neki, aki egész életében dolgozott, nagyon fontos a saját méltósága.
A legjobban persze Dió kutya jött ki a történetből… 🙂 Most mindenki őt ajnározza. Nap közben a mamám, után a gyerekek, este a mi osztatlan figyelmünket élvezi. Néha megsétáltatja a mamámat, aki így nem fél kijárni az utcára, és van lehetősége egy kicsit ismerkedni a helyiekkel.
A legjobb döntés volt, amit hozhattunk. És még a papírokat is sikerül elintézni.