szerzők bejegyzései 
John le Carré a Daily Mailen
John le Carré egy igen terjedelmes írását közölte szombaton a Daily Mail. A szerző az ősszel megjelenő Árulás-film apropójából mesél arról, hogy milyen volt titkosügynöknek lenni az 1960-as években, illetve aggodalmát fejezi ki az idézőjelben vett szakma mai formáját illetően. Természetesen ír a filmről is egy keveset - a cikkhez pedig elképesztően jó képeket láthatunk mellékelve. Érdemes elolvasni.
hírek a szerzőinkről
Hosszú ideje már annak, hogy a szerzőink nemzetközi történéseivel foglalkoztunk a blogon, ezért most bepótoljuk eme hiányosságunkat. A tovább után számos íróról és írónőről olvashatjátok el, hogy mi történt velük mostanság, komoly és örömteli hírek egyaránt akadnak.
Jeff Lindsay benne volt a tévében
Aki naprakész Dexterből, és már látta a múlt vasárnapi részt (3x10), és még éles is a szeme, az felfedezhette Jeff Lindsayt egy epizódszerepben. Még szöveget is adtak neki!
Részletek itt.
Mi meg rághatjuk a körmünket vasárnapig. De most komolyan! Mi lesz Dexterrel?
Csaba
szerzőkritika - hamilton
Bár az Agave kiadóra PKD miatt figyeltem fel, az első könyv, amit olvastam, Laurell K Hamilton vámpírvadász sorozata volt. Álltak a polcon a könyvek, én meg találomra leemeltem egyet, mondván, hogy a csajnak elég sok könyve jelent meg, a felállás is érdekes, próbáljuk meg, mi sül ki belőle. Hála a gondos kiadói munkának, rögtön az első lapoknál kiderült, hogy itt bizony egy sorozatról van szó, aminek a negyedik, vagy ötödik kötetét tartom éppen a kezemben, így gyorsan vissza is tettem, sorba raktam a könyveit (talán 7 vagy 8 volt akkoriban) és nekiláttam az elsőnek.
Szerzőkritika - Banks
Egy kiadót a kiadványainak minőségén túl nagyon erősen meghatároznak a szerzői is. Egy karakteres kiadó nevének említésekor beugranak a szerzői, az ismertebb szerző neve pedig felsejdíti az emberben a kiadót. Összetartoznak egy idő után.
Banks az egyik sokkötetes Agavés szerző, akinek - másfél kivételével - az összes megjelent könyvét olvastam, ráadásul mind közül a legellentmondásosabb, ésszerű döntésnek tűnhet róla írni elsőként. Az Agave könyveire a kiadó sci-fi vonala miatt figyeltem fel annak idején, így komoly várakozásokkal tekintettem a recenziók által nagyszerűnek mondott Banks könyveire. Boldogan fészkeltem be magam a kényelmes ágyba, kezemben a legvastagabb könyvével, aminek a tartalma is érdekesnek tűnt. Sajnos ezt a boldogságot hamar a felváltotta a csodálkozás, majd a döbbenet, ennyire szar könyvet rég olvastam. Elviselhetetlenül idióta nevek, dagályos, nehezen követhető írás, a történetnek se füle, se farka, minden lap szenvedés. Küzdöttem becsülettel, nem egy könyvet olvastam már, ami csak nehezen indult be, de a Sötét háttér előtt száz oldalon belül bekerült az ágy alá, ahonnan csak hónapokkal később került elő, akkor is csak azért, hogy visszakerüljön a polcra. És ott is maradjon, a szerző többi kötetével egyetemben.
Annak ellenére, hogy az első találkozás ennyire élesen megmaradt bennem, arra nem tudok visszaemlékezni, hogy mi volt az a kötet, amit aztán mégis levettem és elolvastam, és az se, hogy mindezt milyen indíttatásból tettem. Az biztos, hogy nem bántam meg, hiszen utána - igaz félig-meddig egyfajta perverz kíváncsiságból - végigolvastam a szerzőt. Banks jó, fantasztikusak az ötletei, jól ír, de sose fog a kedvenceim közé tartozni.
Lássuk először, mit nem szeretek Banks-ben.






