olvasónapló bejegyzései 
Ez az Agave Könyvek hivatalos blogja, amely valóban naprakész információt szolgáltat a kiadóról, a könyveinkről, meg minden másról, ami velünk kapcsolatos.
Keresés
Barátaink
- Olvasoterem
- Dennis Lehane magyar oldala (courtesy of IraGaines)
- domesticgoddess
- ekultura
- Olvass Bele
- Lawrence Block magyar oldala (courtesy of boneheaD)
- mirelle
- stevensaylor.lap.hu
- Fanatikus Könyvevő
- RandomSky
- Olvasó
- Könyvvizsgálók
- könyvesblog
Közreműködnek:
A pályázatok nyertesei:
Sötét tűz
Az 1530-as évek végére a reformok lendülete mintha megtört volna, a katolikus Franciaország és Spanyolország Róma támogatásával bármikor kész volt inváziót indítani az eretnek Sziget-ország ellen. Henrik mindezek miatt kénytelen volt minél több pénzt az ország külső védelmének megerősítésére fordítani. A belső feszültségek egyre hangsúlyosabbak lettek a refomátorok és a pápisták között. Cromwell hatalma meginogni látszott, helyzetét tovább gyengítette az, hogy Henriknek nem volt ínyére Cleves-i Anna, akit negyedik felségként Cromwell erőltetett rá az uralkodóra. London szerte az a pletyka járta, hogy Henrik kiszemelte magának Howard Katalint, Norfolk herceg tizenéves unokahúgát.
Cromwellt 1540. június 10-én letartóztatták, és a nyilvánvalóan kohol vád, a felségárulás megpecsételte jövőjét, végül 1540. július 28-án kivégezték. Henrik elvált Cleves-i Annától, és a kivégzés másnapján feleségül vette Howard Katalint.
Sansom történelmi jegyzete szerint is, Cromwell gyors eltávolítás a hatalomból és az élők sorából különösen meglep volt, és a történészeknek a mai napig komoly fejtörést okoz, hogy vajon mi történhetett. Sansom a történelmi tényekben keletkezett rések kitöltésével építette fel a Sötét tűz izgalmas történetét.
Matthew Shardlake, a Lincoln’s Inn ügyvédje épp egy testvér-gyilkossággal vádolt fiatal lány védelmével foglalkozik. A lány nem vall bűnösségéről vagy ártatlanságáról, ezért a prés alá kellene küldeni, de két hét haladékot kap. A bírói türelem oka, mint kiderül, Cromwell befolyásos nyomása, akinek szüksége van Shardlake segítségére. A St. Bartholomew kolostor felszámolása során egy teli hordó erős szagú, furcsa folyadékot találtak és egy képletet a görögtűzként, sötét tűzként elnevezett középkori „biológiai” fegyverről. Cromwellnek szüksége van a képletre és a folyadékra, hogy a megtépázott renoméját helyreállítsa a király előtt. Shardlake-nek, és Cromwell bizalmasának, Jack Baraknak két hét áll a rendelkezésére, hogy a föld alól is előkerítse a Sötét tüzet. Az ügy azonban korántsem olyan egyszerű, mint hinnék. Politikai intrikák, társadalmi feszültségek, kegyetlen gyilkosságok sűrűjében kell nyomozniuk, miközben a gyilkosságokkal megvádolt Wentworth lány ügyét is meg kell oldaniuk.
Sansom a megtörtént események adott keretei között nagyon izgalmas fiktív történelmi krimit alkotott, amelyen látszik az alapos kutatói munka. London utcái, a korabeli jogi eljárások rendje, a hatalmasságok közötti ármánykodások, a nemesi címért folytatott küzdelem, a társadalmi ranglétra okozta feszültségek hitelesen színesítik az alapjában is kitűnő történetet.
Aki szereti a történelmi regényeket, illetve a bűnügyi történeteket, kettő az egyben megkapja most, ezenkívül egy lehetséges forgatókönyvet kapunk az 1540-ben megtörtént politikai fordulat szövevényes hátteréről.
Mit olvas, aki agavét olvas? - UPDATE
A wiwes és heti körkérdéses nekibuzdulások eredőjeként az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha uniós csatlakozásunk és a munka ünnepe tiszteletére május elsejétől a blogtársak maguknak feljegyeznék, milyen könyveket olvastak el, aztán egy év múlva az eredményeket közzétéve megnéznénk, hol vannak azonosságok és eltérések, ki mennyire jól mérte fel az elfogyasztott mennyiséget önbevallásos alapon. Személyes toplisták készülhetnének egy esztendő kedvenceiből, a totális összesítésből meg kikerekedhetne egy blogtoplista is... Záróadminisztrációt vállalom, kommentben csatlakozzanak mindazok, akik vállalják a részvételt, vagy építő javaslatuk támadt. :)
UPDATE
Bálint alant idézett jóváhagyó sorain felbuzdulva teszek még egy erőtlen próbálkozást, az új kezdési és jelentkezési határidő június 1., bárki csatlakozhat, a résztvevők a következő egy évben maguknak gyűjtik az elolvasott könyvek szerző, cím és kiadó adatait, vagy egy későbbiekben meghatározott e-mail címre folyamatosan küldik azokat, jövőre összesítek, lesz blogtoplista, kiderül, hogy ki mit és mennyit olvas, hát így...
Bálint: És most jut eszembe, hogy tejgernek volt korábban egy ötlete "egy év alatt mit olvastál" vagy valami hasonló címmel, ahol arról posztoltatok, hogy lehet-e írni más kiadó könyveiről. Hogyne. Betartva a szabályokat gyakorlatilag mindenről. (Rossz emlék miatt mondom ezt: még a régi honlap régi fórumán kerültek olyan posztok, amik elég keresetlen módon kezeltek egy másik kiadót. Ezt nem szeretném.) Ismétlem: ez a blog alapvetően a tietek. Látjátok, nem volt még olyan ötlet, amire nemet mondtunk volna, vagy nem segítettünk volna valamilyen formában a megvalósításában. Szóval hajrá, toljátok.
A penge élén
Az Agave Kiadó a Ha a szent kocsma is bezár visszatekintő regényét követően – ahol a régi kocsmajáró Scudderről találkozhattunk – a Nyolcmillió halál által kitaposott utat folytatja, és az egykorvolt bárok nélküli New Yorkot tárja elénk magányos főhősén keresztül.
A Scudder sorozat erőssége abban rejlik, hogy a bűnügy sok esetben másodrangú kérdés, sokkal inkább egy társadalom személyes látképét kaphatjuk általa.
A penge élén című kötetben egy aggódó apa keresi fel az ex-hekust, hogy kutassa fel eltűnt lányát, aki szebb álmok reményében érkezett Indianaból Manhattanbe, de most hűlt helye, eltűnt anélkül, hogy bárkinek üzent volna. A történet másik szálán egy az AA-gyűléseken frissen megjelent fiatal férfi kezd barátkozni Scudderral.
Abban mit sem változott a Scudder regények világa, hogy komor képet festenek New York sötét sikátorairól, utcáiról. Most sem járunk másképp, mégis szerintem az egyik legjobban sikerült Scudder regénnyel van dolgunk ez esetben. Azt megszokhattuk, hogy lassan hömpölyög előre az aktuális nyomozás, de ez esetben a kilátástalan kutatás eredménye a semmiből bújik elő, és olyan erővel csap pofán az igazság, hogy az előre kiszámíthatóban is kiszámíthatatlanra lel az olvasó. Mindemellett egy nem várt csavart is tartogat a végére a történet.
Block komor hőse továbbra sem látja fényesebben az őt körülvevő világot, de legalább nem iszik, még ha olykor szeretné is, most már nem akar menekülni a fájdalom elől, ha fájdalmas az élet, hát had fájjon.
Lehane Sötétség
Dennis Lehane nevét Clint Eastwood révén ismertem meg. A szerző Titokzatos folyó című regényéből az agg mester rendezett tökéletes feszültségű filmet, nagyszerű színészekkel. Jó pár évvel később a színészként gyenge minősítést érdemlő Ben Affleck csillagos ötösre vizsgázott a rendezői székben, amikor a szerző Hideg nyomon című regényét ültette a mozivászonra.
Budapest Noir
1936. októberében Gömbös Gyula Magyarország miniszterelnöke meghal. Az elkerülhetetlen romlás felé robogó ország mély gyászba burkolózik. A nemzeti bánat idején a kétes hírű Terézváros egyik kapualjában, a Nagydiófa utcában egy fiatal lány holttestére bukkannak. Az Est című hírlap helyszínre érkező bűnügyi zsurnalisztája, az Amerikából hazavándorolt Gordon Zsigmond a látszólag kéjnő gyilkosságnak tűnő ügy utáni szimatolása során folytonosan falakba ütközik. Az újságírói oknyomozás szálai a társadalom legfelsőbb és legalsóbb bugyraiba is elvezetnek. Gordon az egyetlen, aki meg akarja találni a lány gyilkosát. Az esetről ugyan cikket nem írhat, de a kíváncsiság és a fenyegetések és ijesztgetések okozta dac egyre kitartóbbá teszi.
Coraline - olvasónapló
Neil Gaiman munkássága eddig kimaradt az életemből, egy gyerekeknek (és talán felnőtteknek is) szóló mesekönyvével kezdtem az ismeretséget. Az Agave Kiadó a Coraline vékonyka kötetét Dave McKean eredeti illusztrációival, kemény borításban dobta a könyvpiacra csak pár héttel azelőtt, hogy a könyvből készült film a mozikba került volna. Marketing szempontjából tökéletes időzítés. Természetesen Gaiman neve is egy réteg ízlését kelti fel, de ehhez még társul a Tim Burton-féle rajongótábor. A Coraline-t ugyanis az a Henry Selick ültette a vászonra, aki bár az 1993-as Karácsonyi lidércnyomás rendezője, a mára a műfaj klasszikusává vált mű Burton munkájaként került be a köztudatba. Úgy gondolom, Gaiman és Selick szerencsés párosítás lett a filmvásznon, bár apró hangsúlybeli eltolódások a könyv filmváltozatába becsúsztak.
Stephenie Meyer: A burok
A Földet egy idegen faj keríti hatalmába, akik az emberek elméjét irányításuk alá vonják, a testüket érintetlenül hagyva. Az emberiség nagy részét maga alá gyűrte ez a váratlan invázió, ám akad néhány ellenálló elme, aki nem kér a burok létből. A betolakodók a Földet a saját idillikus világukká változtatták, ahol nincsenek betegségek, és mindenki vakon megbízik a másikban. A testekbe beférkőző apró lelkek már sok világot meghódítottak. Egy világról világra vándorló lélek érkezik a bolygóra, aki a lázadók egyikének gazdatestét kapja lakhelyül. A Vándor, aki Melanie Stryder testébe költözik, ismeri mindazokat a veszélyeket, amivel szembe kell nézni egy idegen testben, ám azzal nem számol, hogy a gazdatestben lakozó lélek sokkal erőteljesebben követeli vissza saját testét. Melanie emlékei, érzései lassan eltelítik a Vándor elméjét, így elindulnak felkutatni azt a titkos menedéket, ahova Melanie szerelme és öccse menekülhetett.
szeretem is meg nem is? - a drogháborúról
Imént fejeztem be a regényt, és bár a legtöbb itt blogoló illetve olvasó már régen túl lehet a Drogháborún, sőt már túl is lépett rajta (esteleg igyekszik elfelejteni), mégis úgy éreztem, hogy megosztom a gondolataimat.
Az egyik oka annak, hogy pusztán most végeztem Winslow könyvével, az időhiány. Előfordult, hogy két hétig egyáltalán nem olvastam, és talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy folyamatosan egymással ellentétes érzésekkel viaskodtam olvasás közben. Ehhez jött aztán az utóbbi pár nap, amikor az utolsó 200 oldalt viszonylag gyorsan kivégeztem, és a zavarom csak növekedett.
Az esetleges SPOLIEREK elkerülése végett a tovább mögött folytatom.
Nemolvasó napló - A férfi, akit Spade-nek hívtak
No, a sok fényezés után némi szájhuzogatás következik.
Az úgy volt, hogy a Törött angyalok után még muszáj lett volna olvasnom valamit, egyszerűen kellett, mint egyszeri alkesznek a kannás bor. A választásom minden különösebb megfontolás nélkül erre a kötetre esett. Kicsit elbizonytalanított a fülszöveg, egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy az 1920-as évekbe szeretnék utazni a 2500-as évek után, de ha már ezt dobta a gép, belefogtam.
Sajnos már az első novella végtelen egyszerű, lineáris szerkezete és kissé üresen pattogó tőmondatai felkeltették a gyanúm, hogy nem ez az a könyv, amit nekem mindenáron el kell olvasnom. Nincs vele semmi baj, talán leginkább lejárt a szavatossága, minden, amit olvashat benne az ember, megírtak már újra, sokszor és sokkal jobban. A kor milliője egyáltalán nem érezhető ki belőle, pedig én általában vevő vagyok a profin ábrázolt múltbarévedésre (oh, azok a Stephen King féle ötvenes-hatvanas évek!).
Nem állítanám, hogy túl sokáig próbálgattuk egymást, két esti ágyjelenet és három novella után elváltak útjaink. Ha lenne olyan rovata az Agavénak, hogy "Melyik író könyveit nélkülöznénk a legsívesebben a továbbiakban", tőlem egy biztos szavazat menne Mr Hammetnek. Remélem senki mélyebb érzéseibe nem gázoltam a dologgal, de nekem egyszerűen nem fekszik.
amikor a sci-fi beszippant - UPDATE
bérgyilkos inkognitóban - olvasónapló
A Bérgyilkos máig különleges kedvencem. Ez volt az egyik legelső Agavés könyv, amit olvastam. Ezzel nyertem bebocsátást Lawrence Block világába. Itt ismertem meg Kellert, aki egyik kedvenc regényalakommá vált: a novellafüzér képes volt egy nagyon szerethető, érzékeny figurává formálni egy szenvtelen gyilkológépet. A több szempontból meghatározó kötetet aztán két másik követte: a Bérgyilkos a célkeresztben Block formátumot váltott, és az első kötet novellafüzér-jellege erőteljes átívelő szállal megtámogatott, hagyományosabb regényszerkezetnek adta át a helyét. A már az első kötetben is lenyűgöző párbeszédek itt szinte teljes egészében kitöltötték a regényt, gyakran tíz oldalon át vitatta meg a világ - és Keller - gondjait kedvenc bérgyilkosunk és házinéni-megbízója, Dot. Az átívelő szál végül kissé túlzottan rányomta a bélyegét a könyvre, főként, hogy a gondosan felépített suspense-t elég haloványan sikerült csak "lecsapni". A harmadik kötettel aztán Block megpróbálta megtalálni az első kettő közti arany középutat - sikerrel. Volt némi átívelő szál, de nem túlontúl hangsúlyos, inkább hajazott az első kötet novellafüzér felépítésére, ám mégis regényszerű maradt.
A Bérgyilkos mindörökké utolsó oldalaival a trilógia, úgy tűnt, mindörökké lezárult. Aztán megérkezett a hír: jön a negyedik kötet. Egy percig sem bántam, hogy újra találkozhatok Kellerrel, de az azért megfordult a fejemben: hogyan lehet mégis folytatni? Hogyan lehet új vért pumpálni a sorozatba? (Vagy lehet, hogy Keller történetei nem is igénylik a változást?)
A tovább után spoilerekkel.
a budapesti kaland - olvasónapló (3. rész)
A regény (számomra) utolsó része a korábban már említett a főszereplő és egy pesti fiatal lány közötti szerelem/vágyakozás kibontásáról szól, illetve arról, hogy ezek az érzelmek hogyan változtatják meg a két embert, és milyen következményekkel jár nemcsak az ő, hanem környezetük életében is.
A budapesti kaland - olvasónapló (2. rész)
A budapesti kaland harmadik fejezete rendkívül ötletes címet kapott: Az aréna. Ebben tulajdonképpen arról van szó, hogy Kádár Antal megkapja a budapesti "haverok" levelét, és úgy dönt, hogy hazalátogat. Miután megérkezik, az összes egykori osztálytárs a pályaudvaron várja.
Azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy mindenki akar tőle valamit. Mindenki ringbe száll, hogy elnyerje a meggazdagodott "barát" kegyeit, mindenkinek van valamilyen ötlete, hogyan lehetne kihasználni a kedvező alkalmat. Mindenki magánéleti, üzleti, munkahelyi problémáit akarja megoldani, esetleg egy jó partit találni a legidősebb lánynak, eladni a családi kincseket... mindegy, csak pénzt lehessen csinálni.
A budapesti kaland - olvasónapló (1. rész)
Július közepén Angliába készültem egy háromhetes nyelvtanfolyamra, és úgy gondoltam, hogy alkalomadtán unalmamban(?) vagy csak azért, hogy magyar szót is olvassak, elvittem magammal Körmendi Ferenc A budapesti kaland című művét. Régóta szemeztem már vele, meg már két éve adta ki az Agave, csak mindig volt valami, ami jobban érdekelt. Most azonban még a téma is "aktuális" volt számomra.
Egyáltalán nem bántam meg, hogy elkezdtem olvasni, mert Körmendiben egy egészen kivételes, jó tollú, stílusos, változatos írót ismertem meg. A három hét alatt átrágtam magam a könyv felén (végül is annyira nem unatkoztam...), ami lényegében egy zárt szerkezeti egységet alkot.
Az első két fejezet a regény két főhősét ismerteti meg az olvasóval, de nem egyszerű leírások és "elmesélések" alapján, Körmendi ennél fantáziadúsabb. Az első fejezetben megismerjük a két világháború közötti Magyarországon élő Kelemen Andort, a második fejezetben pedig egykori osztálytársát, Kádár Antalt.
olvasónapló - a zebra dala - mission completed
Miután már olvashattam az áttörést jelentő első nagy durranást és az ezidáig utolsó kötetet le Carrétól, az A és a Z ismeretében nagyon kiváncsi vagyok a teljes ábécére.
A zebra dala olyan, mint az észak-afrikai turistaközpontokban előszeretettel árusított üvegdobozolt skorpiók. A keret letisztult és szögletes, a tartalom tökéletesen torz és halálos mérgű. (Nem úgy, mint ez a kívül-belül vacak hasonlat.)
Mintha le Carré igazából a középtáji klasztrofób kamaradrámát akarta volna megírni. A főszereplő és körülményei kötelező bemutatásán muszájból végigvágtat, aztán a csúcsponton túl hamar szétszálazza, amit összekutyult, olyan véget kerekít, amellyel az olvasó képes lehet megbarátkozni és amelyet az előzmények ismeretében is hajlandó elhinni talán. A két széle magabiztos rutinmunka, a belseje csípős remekmű.
A párszereplős betét, a tárgyalófelek elletmondásos és lüktető viszonyrendszerével, a világról alkotott hideglelős diagnózissal pontosabbnak, keresetlenebbnek és találóbbnak tűnik, mint a Drogháború vérgőzös végítélete. Azt engedi sejteni, hogy a dolgainkat valóban efféle mozgatórugók működtetik, hogy a diplomácia tényleg ilyen könyörtelen és ennyire önös szempontok által motivált mesterség.
A könyvben megidézett alakok közül a főhős inkább csak lakmuszpapír, kevés karakteres jellegzetességgel. Az üzletszerzésként értelmezett világpolitika kisszerű mellékalakjai sem hagynak mély nyomot, Mr. Anderson és az ügyvéd epizódjai az emlékezetesebbek közé tartoznak. Hannahba azonban magától értetődő módon lehet beleszeretni, ahogy megszakítatlan távolléte ellenére Penelope is üzembiztosan utálható meg . Az afrikai egyezkedők mindegyike inkább típus, mint személyiség, Mwangaza és HAJ azonban kétségkívül az érdekesebbek közül való.
És bár a szerző látszatra otthonosabban mozog hűvösebb éghajlaton, ezzel a könyvével mégis sikerül megszerettetnie Afrikát. Eléri, hogy a legforróbb földrészt ne csupán Kittenberger Kálmán vagy Bob Geldof szemüvegén át lássuk, hogy képesek legyünk otthonként gondolni rá. Küldetés teljesítve.
Olvasónapló - Drogháború (updated)
Alig van időm olvasni, eddig csak épp belefogtam, majd a fodrászra, tegnap meg a fogorvosra várva haladtam valamit a könyvvel.
Winslow már majdnem az összes hibát elkövette a "mit gyűlölök egy regényben" top ten listájából, de mégis érdekes a könyv. Eszméletlen jó az ábrázolásmódja, anélkül, hogy különösebben hosszú lére eresztene egy leírást, tökéletesen kialakítja a szituációt. A párbeszédei feszesek, feszültséggel teliek, a karakterei élők (amíg meg nem ölik őket, hehe), szóval működik benne valami, amitől jó olvasni.
Nem tudom, hogy lehet értékelni egy fordítást, az eredeti szöveg ismerete nélkül, de az mindenesetre egyértelmű, hogy a fordító jó munkát végez, abszolút magyaros, jól megfogalmazott a könyv, nincs benne olyan érzés, hogy "ezt biztos abból fordította, hogy...", szóval működik. Márpedig ezt tartom a legfontosabbnak és maximum második helyen a szöveghűséget.
Szóval, amit utálok:
- Nyomasztó, erőszakos légkör
Ez volt az első, ami még a fülszövegnél kiderült, és amiből egyből tudtam, hogy nem fogom szeretni a könyvet. A reménytelen, sivár, erőszaktól és gyűlölettől teli világ nem kellemes olvasmány, márpedig én azért szeretek olvasni, hogy kikapcsoljon, szórakoztasson, lenyűgözzön, nem a mindennapi erőszak hordalékát akarom látni még ilyenkor is. Ennek ellenére - legalább is a 94. oldalig - mindez elviselhető mértéket ölt.
- Jelenidejű történetmesélés
Ettől nekem lábrázásom van, nem egy könyvet tettem már le azért (persze nem biztos, hogy puszán azért), mert jelenidőben írták meg. Szerencsére a Drogháborúban eddig igen sok visszaemlékezést olvashatunk, amik múltidőben vannak és a már említett nagyon erőteljes ábrázolásmód miatt volt, hogy észre se vettem, mikor váltott vissza a könyv jelenidőre, úgyhogy egyelőre ezzel is elvagyok.
- Ugrálások az időben
Nem szeretem, amikor úgy kezdődik egy fejezet, hogy "négy évvel később", főleg, ha előtte éppen kialakulni kezdett valamilyen helyzet, épp kezdett érdekessé, izgalmassá válni, az ember pont elfogadta a környezetet, a szereplőket. Erre aszongya "négy évvel később"...
- Vezérfonal hiánya
Az előző pontból adódik, hogy a könyvből egyelőre nem szűrhető le semmilyen vezérmotívum. Az ugrások ugyanis nem csupán időben történnek, de minden esetben otthagyjuk az addigi helyszíneket és szereplőket, és egy vadonat új történet kezdődik. Ezt természetesen betudhatjuk a könyv bevezetőjének, hiszen a tartalom alapján több szereplő verbuválódik össze egy közös történetre, most tartunk a harmadik ilyen etapnál (a kurvánál, hogy konkrét legyek), de ahogy számolom, talán ezzel ki is lesz a létszám. Ez a semmiben függés persze így a századik oldal környékén már kicsit zavar (főleg, hogy az első részben kb 8 évvel ezelőtti helyzetükben ismertük meg a szereplőket, de szerintem még most sem tartunk jelenidőben), de elfogadom, hogy majd kerekedik valami. Remélem valami olyasmi, amire rámondhatjuk, hogy egy jó sztori, nem pedig csak valami metszete pár ember életének...
Persze van még pár dolog, amit nem szeretek, de ezek szerencsére nem szerepeltek a könyvben, remélhetőleg nem is fognak. Mindenképpen jó pont, hogy az összes szenny és mocsok mellett egyszer képes volt hangosan megnevettetni!
Azt hiszem, most kiveszek 1-2 óra szabadságot és beülök a kádba kicsit olvasni...
UPDATE
Nos, egy órával később már lényegesen kuszálódnak a szálak, bár megint ugrottunk egyet az időben, de most minden összefügg mindennel. A sztori egyre inkább a "magányos hős nagy harca" irányba mutat, aminek ráadásul megint olyan ára van (olvasási szempontból), amit nem szeretek, de a könyv továbbra is hozza a színvonalat. Kicsit ambivalens érzés, hogy olvasnám is, meg nem is, tetszik is, de idegesít is...
Legutóbbi kommentek
- Tervezett megjelenések, flynn: @clive: az Angels... »
- Tervezett megjelenések, clive: Tisztelt Kiadó! Neil... »
- Gaiman: Amerikai istenek - megjelenés, V: Gaiman-t még nem... »
- Megérkeztek az első e-könyvek!, flynn: @rzs: szerintem igazából... »
- Megérkeztek az első e-könyvek!, rzs: flynn: Szerintem elszámoltad... »
- Megérkeztek az első e-könyvek!, Rondár: "Éves statisztikákból tudjuk,... »
- Megérkeztek az első e-könyvek!, flynn: @Feri: ez mind... »
- Megérkeztek az első e-könyvek!, Feri: flynn: értem, el... »
- Hackett: Az ember könyve - megjelenés, angelina1991: Nekem nagyon tetszik... »
- Hackett: Az ember könyve - megjelenés, flynn: @Laci: értem, ellenben... »
Kategóriák
Címkék
- agave (27)
- ajanlo (10)
- akció (5)
- Az éhezők viadala (3)
- b szabi (12)
- Baráth Katalin (5)
- before (10)
- block (2)
- Brandon Hackett (1)
- Bus István (1)
- Christopher Moore (2)
- collins (1)
- cscs (1)
- dedikálás (1)
- Dennis Lehane (1)
- e könyv (2)
- egy (1)
- egyéb (21)
- egyebek (74)
- éhezők viadala (1)
- fészkelődőholtak (1)
- film (9)
- gaiman (1)
- gaines (13)
- hammett (1)
- hang (6)
- háttérkép (3)
- hegerobin (1)
- heti körkérdés (4)
- hírek (52)
- holmik (1)
- interjú (5)
- ismerkedés (6)
- Izing Róbert (1)
- játék (13)
- jeges (7)
- John le Carré (4)
- kadarm (9)
- karácsony (3)
- kép (1)
- Ki (1)
- Kondor Vilmos (4)
- könyvbemutató (2)
- könyvhét (4)
- kritika (43)
- kritikák (47)
- kvíz (12)
- Lámpagyújtás (1)
- Laurell K Hamilton (2)
- Lawrence Block (1)
- lehane (1)
- mead (1)
- megj (2)
- megjelenések (189)
- Miles Whittaker (1)
- mirelle (4)
- mit (1)
- moore (1)
- munkatársak (1)
- nemisbeka (16)
- novella (1)
- nyereményjáték (6)
- olvas (1)
- olvasók (12)
- olvasónapló (16)
- palyazatok (28)
- Pék Zoltán (1)
- Penna (2)
- Philip K Dick (10)
- rendezvény (1)
- Rheinfuss (10)
- sf (1)
- Steven Saylor (3)
- Suzanne Collins (5)
- szavazás (11)
- szerzők (5)
- színház (1)
- találkozó (4)
- tejger (2)
- törékeny (1)
- utánnyomás (2)
- Vajdai Vilmos (1)
- vámpírakadémia (1)
- Varga Bálint (1)
- vásár (1)
- videó (6)
- webshop (4)
- westlake (1)
- wiw (10)
Blog archívum
- Legújabb bejegyzések
- 2012. május
- 2012. április
- 2012. március
- 2012. február
- 2012. január
- 2011. december
- 2011. november
- 2011. október
- 2011. szeptember
- 2011. augusztus
- Teljes archívum
Blog motor
