kritikák bejegyzései 
A könyveinkről írták
Az utóbbi pár hétben rengeteg könyvünkről jelent meg kritika és ajánló, ezekből válogattunk össze néhányat az alábbi linkcsokorba:
A Gépnarancs folytatja tovább a Philip K. Dick-sorozatát, a múltkori beharangozó óta már a 3. és 4. részek is olvashatóak, fókuszban a Palmer Eldritch három stigmája és a Szabad Albemuth Rádió című regényekkel. A magazin ezek mellett további színvonalas kritikákat közöl a Hyperion bukásáról, a Dexter dicsfénybenről és az Elveszett próféciákról is.
Dennis Lehane Hideg nyomon című könyvéről ír a Filmtekercs Fényportál, a Kötve-fűzve blog pedig a teljes Kenzie-Gennaro-sorozatot áttekinti.
A legújabb Maigret-kötetünkről, a Maigret és a halott gyémántkereskedőről pedig az Olvass Bele megújult weboldalán olvashattok hosszabban.
kritikák meg egyebek
Ismét ősszegyűlt pár érdekes link, amiket a figyelmetekben ajánlok.
Jim Thompson Svindlerek című könyvéről többen is írtak:
- Bárány Tibor Családi szennyes címmel írt a Népszabadságban.
- Bán Zoltán András a Magyar Narancsban.
- Wostry Ferenc a Könyvesblogon Fekete lelkek címmel.
Az ekulturán A száműzőről olvashattok.
A könyvesblogon meg a Vámpírakadémiáról.
Kondor Vilmossal pedig itt olvashattok egy igencsak hosszú interjút.
A Magyar Narancsban a két Parker-könyvről olvashattok.
Halmai Tamás a Népszabadságban írt A Száműzőről A főkertész meséje címmel.
népszabadság-kritikák
No, megint nem figyeltünk, oszt titokban négy könyvünkről is jelent meg recenzió a Népszabadságban. Én nagyon örülök neki, mert csupa olyan könyvekről írnak, amikre ráfér, és még jókat is. Nohát.
Agavés könyvek a Könyvesblogon
Tudom sokatok, a Könyvesblogot a méltatlan, leszóló kritikáiról ismeritek, amit sajnos eddig az Agave sem úszott meg szárazon. Azonban az utóbbi időben több igen pozitív hangvételű recenziójuk jelent meg a kiadó könyveiről (ezek közül nem egy az én tollamból). Jó böngészést!
Ikebana-gyilkosságok hullaperformanszal (Dexter darabokban)
Retrókrimi nyárra: A nagy zöld balhé
Betörő a könyvtárszobában (A betörő, akit temetni veszélyes)
Kicsit régebbi, de szerintem még ez sem volt: Philip szerint ők mind Jézus (Szabad Albemouth Rádió)
Továbbá Jeges kolléga Sötét tűz kritikájára mellett még egy: Lord Cromwell szuperfegyvert akar
recenziók, egyebek
Először is, hadd mondjak annyit, hogy örülünk, hogy olyan sokmindenkivel találkoztunk a Könyvhéten. És annak is örülünk, hogy ilyen sokan jöttetek, és ilyen sok könyvet vásároltatok. Köszönjük. Aki lemaradt valamiről, az szintén 20%-os kedvezménnyel vásárolhat a boltunkban nemcsak könyveket, hanem bögrét, pólót, meg ami még maradt. A készlet erejéig.
és - kritikák
Nagy meglepetésemre tegnap találtam ezt a linket, ami az ÉS egyik novemberi számára mutat. Nem újdonság, hogy az Ex Libris-rovatban írnak rólunk elég rendszeresen, de itt a lehető négy könyvből három a mienk, és mit tagadjam, örültem, amikor megtaláltam, mert olyan köteteket recenzált a szerző, amik nem kaptak nagyobb publicitást, pedig megérdemelték volna. (Még akkor is, ha leszámítolom az elfogultásomat.)
ÉS - Ex Libris Szegő János tollából.
Amúgy meg igen, egyik-másik mondatból bizony blörb lesz, az ám!
vérszívó démonok - kritika
A Könyvesblog - méltán - igen sokat foglalkozik a kiadó könyveivel, így például ma is egy igen pozitív és lelkendező kritika jelent meg a legutóbbi Moore-regényről.a betörő, aki bogartnak - kritika meg még egy
A Könyvesblogon megjelent egy írás Block: A betörő, aki Bogartnak képzelte magát című könyvünkről Csakis Bogart-rajongóknak címmel.
Az egyik megjegyzésben bukkantam egy igencsak szórakoztató és démonian alapos olvasatra, ami az irodalmi iwiw nevő blogon jelent meg még december elején szamárfül/murci tollából. Minden kiadó örül, ha figyelmesen olvassák a könyveiket, de ez minden várakozást felülmúl.
A cikk itten olvasható.
Bálint
hammett: a férfi, akit... - kritika
Benyovszky Krisztián a Kalligramban jelentette meg kritikáját Hammett: A férfi, akit Spade-nek hívtak című kötetéről. Egyelőre idemásolva olvashatjátok, hamarosan majd szkenneljük vagy linkeljük.
Kemény legények
Tavaly megjelent krimimonográfiám egyik lábjegyzetében még affeletti sajnálatomat fejeztem ki, hogy Dashiell Hammettnek, a kemény krimi atyjának novellái közül egy sem olvasható magyarul. Mára ez a mondat már érvényét veszítette - hála az Agave Kiadónak, amely A férfi, akit Spade-nek hívtak címmel adott közre egy válogatást a szerző bűnügyi tárgyú elbeszéléseiből. Ezért helyénvaló idebiggyeszteni az elcsépelt frázist: nagy és régi adósságot törlesztve ezzel.
A kötet 18 novellája közül 11 detektívtörténet, a többi pedig más populáris műfajokat (is) megidéz (ezekről később). Hammett eddig elsősorban regényíróként volt ismert a magyar olvasók előtt, s épp e műveknek köszönhető, hogy az újonnan lefordított novellák világa és elbeszélői hangja sem lesz teljesen ismeretlen a számukra: a szintén (jelen kötetben szerencsére nem szereplő) novellák összefüzéséből szültetett Véres aratás és Az átok névtelen magánnyomozója vagy A máltai sólyom Sam Spade-je a garancia erre. Érdemes tehát a kötet bemutatását e vándorló-visszatérő szereplők jellemzésével elkezdeni, márcsak azért is, mert a nagyvárosi kemény magándetektív típusának megteremtésében, s így az új krimiműfaj kiformálásában is kulcsfontosságú szerepet játszottak.
winlsow: drogháború - kritika
A könyvesblog munkatársának is sikerült elolvasni a könyvet, és írt is róla A kutyák hatalma címmel.
Az első bekezdést nem is tenném szóvá, ha Wágner Gábor nem ugyanezen kifogással zárta volna kritikáját a Pesti Műsorban.
Az eredeti cím, mint azt a könyvesblog munkatársa ügyesen kiderítette, ekképpen hangzik: The Power of the Dog, ami a Zsoltárok könyvéből származó idézet (22:21), méghozzá a legelterjedtebb King James-féle bibliából. Nyilván mi is le akartuk fordítani, és rögtön találtunk is három lehetőséget, ezeket alant sorolom:
Sosehol a netBarátnőn
Pár perce jelent meg egy örömteli áradozás a Soseholról a netBarátnőn, szerénytelen személyem tollából.
B. Szabi
Sötétség az ekultúrán
Frissen megjelent kritika Dennis Lehane Sötétség, fogd meg a kezem c. könyvéről az Ekultúrán. Vigyázat, még forró!:)
B. Szabi
A romantikus gyilkos - olvasói kritika
Valahogy nem igazán jól jöttünk össze mostanában a Block könyvekkel, a legutóbbi betörősnek is gyanakodva álltam neki, bár aztán ugye nagyon is jó vége lett. (És A betörő aki úgy festett, mint Mondrian pedig különösen remek és csavaros volt, ezt is hozzá kell tennem.) Egy kicsit Block mindhárom általam ismert hőséért odavagyok, Bernie, Keller és Scudder is bejön nekem, nyilván egyikhez sem mennék feleségül, de azért szívesen megismerném őket. Kellert, hiába az a munkája, hogy pénzért öl meg embereket, én tulajdonképpen sosem tartottam igazi gyilkosnak, ahogy mondjuk a Drogháborúban van jónéhány undorító darab, akik még élvezik is. Kellernek ebből él és kész. De azért az egyértelmű volt, hogy mind ő, mind a társa, Dot, akivel azokat a remek abszurdan vicces beszélgetéseket folytatják, többre lennének képesek. Legalábbis az én értékrendenben a gyilkolás, bármily hatékonyan is csinálják, nem tartozik az értékes dolgok közé – persze sosem akartam még senki megöletni, ez esetben talán megváltozna a véleményem. Szóval már régóta kívántam Kellernek valami változást, egy esélyt, hogy végre kiléphessen a bérgyilkosságból, még akkor is, ha ezzel vége van a sorozatnak. Ennyire megkedveltem, ami persze hülyeség, tudom. Annak idején nagyon izgultam, hogy hátha lesz valami komolyabb a kutyasétáltatós lánnyal és őszintén reméltem, hogy Keller nem fogja megölni, nehogy összetörjenek a kis illúzióim. És Block megint tudta, hogy mit szeretnék, a Bérgyilkos inkognitóban című nagyon friss (az amerikainál is hamarabb jelent meg magyarul a könyv) darabja a sorozatnak jelentős változásokat hoz Keller életében. Tényleg jelentőst. Hogy ne mondjak többet, mint a fülszöveg, csapdába csalják, egy kormányzó meggyilkolását akarják a nyakába varrni, miközben pont akkor és ott senkit nem is ölt meg. Vicces is lehetne, ha nem lenne annyira kétségbeejtő, hogy nincs elég pénze, a tévé folyton az arcát mutatja és többnapi autóútra van a lakásától. Klasszikus road sztorivá válik a könyv közepe, egészen addig, amíg Keller meg nem érkezik valahová, egy szimbolikus helyre, ahol minden megváltozik. Van az a mondás, hogy vigyázz, mit kívánsz, mert esetleg valóra válik, nos, ezúttal ez teljes mértékben bejött, mivel Block megírta a legtitkosabb, legromantikusabb vágyaimat Kellerrel kapcsolatban. A gond az, hogy amíg csak az én fejemben élt, addig nem volt annyira ciki, de így már egy csöppet nyálas. Tudom, tudom, mindennel elégedetlen vagyok, igaza van annak, aki ezt szeretné a fejemhez vágni. De mégis, mi lesz a harcosból, ha elveszik a kardját?
Kard által és Agave 100 kritika
Két újabb kritika szerény személyemtől: a Kard által a Napvilág.Net kulturális hírportálon, az Agave 100 a netBarátnőn olvasható.
B. Szabi
a betörő, aki eladta ted williamst - olvasói kritika
Sokszor kinyilvánítottam már, mennyire szeretem Blockot és nagyon vártam az új Bernie könyvet, A betörő, aki eladta Ted Williamst. Aztán ahogy belekezdtem, azon vettem észre magam, hogy bár élvezem a könyvet, de mégsem tudok benne igazán elmerülni, mert attól tartok, hogy megint ugyanaz fog történni, mint máskor. Bernie könyvet ad el, aztán rátör a betörhetnék, nem, de mégis, hulla, nő, flört vagy dugás, rendőrség, vád, nyomozás, végső tisztázás, össznépi boldogság. Persze egy azonos szereplőkkel operáló sorozatnál az ismétlődés végül is nem meglepő, de most nagyon szerettem volna, hogy másképp legyen, hogy ne legyen igazam. És Block megérezte.:) Nem állítom, hogy Bernie élete igazán jelentős fordulatokat vett volna a könyv során, de a betörős sztorikba kissé belefáradt lelkemet azért igen kellemes meglepetések érték, ahogy bonyolódott a történet. Megvolt az összes kötelező elem, de kicsit összerázva, kicsit megcsavarva és jól megfűszerezve. A gyilkos személye ugyan okozott egy kis csalódást, de összességében Bernie még mindig nagyon vonzó és vicces, a párbeszédek pedig zseniálisak. Block még megajándékozott egy újabb ötlettel is, hogyan töltsem tisztes öregkoromat. “... ha az embernek nincs olyan kedvenc könyve, amit elolvas szívesen akár kétszer vagy háromszor is, akkor mindent nyisson, csak könyvesboltot ne.” Bernienek persze van, ezért is szeretnék vele annyira találkozni egyszer.
le carré: a kém, aki... - kritika
Benyovszky Krisztián a pozsonyi Új Szóban A kém, aki bejött a hidegről című regényről közölt recenziót.
Egyelőre letölteni lehet itt, mégpedig pdf formátumban.
Bálint
don winslow: drogháború - ajánló
Roboz Gábor az ekuklturán írt a Drogháborúról.
Bálint
saylor: caesar ítélete - kritika
Ismét egy remek kritika Saylor legutóbbi, Caesar ítélete című könyvéről Halmai Tibor tollából a Népszabadságban:
Illetve még egy Mezei Attila tollából az ekulturán, azaz emitt.
És ne feledjük, karácsonykor jön a következő, egy novelláskötet, aztán Könyvhétre az utolsó Gordianus - legalábbis addig, amíg nem írja meg a következőt.
Bálint
sötétség, fogd meg a kezem - olvasói kritika
Éppen egy éve jelent meg Dennis Lehane Egy pohárral a háború előtt című regénye, melyben először lép színre a Kenzie-Gennaro magánynyomozópáros. A könyv egy nagyon tudtaosan szerkesztett, társadalomkritikai mélységgel rendelkező történet, nagyszerű karakterekkel, hiteles környezetrajzzal. Olyannyira jól sikerült Lehane első regénye, hogy rögtön Shamus-díjat is kapott érte. A legújabb Kenzie-Gennaro történet megtartotta a korábbi regény erősségeit, sőt jelentősen tovább is vitte azokat, újabbakkal gazdagítva.
morgan és dick
Az első bejelentés az előző poszthoz tartozik: most már senki sem ment meg minket attól, hogy végre-végre megjelenjen Morgan következő könve Törött angyalok címmel. Aránytalanul és kellemetlenül sokat szívtunk vele (egy fordítónak köszönhetően), viszont van egy eszetlen borítója (hamarosan itt), és már korrektornál is járt, így hacsak szét nem hordják az indiai bunkerhangyák a nyomdát, akkor megjelenik. Persze a könyvet szállító teherautót egy elborult tálib még kilőheti, de ennek kevés esélyét látom.
A másik meg egy ajánló, Galamb Zoltán tollából az ekulturán a Galaktikus cserépgyógyászról.
A jelek szerint nagy a punnyadás mindenhol, nálunk sem sok minden történik, de azért igyekszünk.
Bálint
carr: a sötétség angyala - kritika
Caleb Carr regényéről ezúttal flynn követett el könyvajánlót
a kultblogon.
hammett: a férfi, akit spade-nek hívnak - kritika
Bíró Szabolcs a bibliofil blog gazdája Gyilkosság, whisky, keménykalap címmel írt recenziót a Hammett-kötetről.Bálint
Don Winslow - Drogháború (olvasói kritika)
No, csak sikerült befejezni, remélem nincs harag, ha az ilyen jellegű kritikáimat továbbra is csak linkelem: http://ezismegvolt.blog.hu/2008/08/05/don_winslow_droghaborunovik: őfelsége sárkánya - kritika
Ugyan kadarm kommentben írta meg, én úgy gondolom, külön posztot érdemel, amit Őfelsége sárkányáról írt egyszer a
hvg.hu-n
másszor meg
az olvasónaplón
Bálint
carr: a sötétség angyala - kritika
Ismét egy dicsérő kritika, ezúttal Bíró Szabolcs (a.k.a. Fanatikus Könyvevő) tollából emitt.
Bálint
gaiman-kritika és játék
Íme egy kritikával/ajánlóval egybekötött játék, vagy fordítva. A kultblogon silvermoon tollából:
Üdvözöljük a Gaiman megállóban
Bálint
novik: őfelsége sárkánya - kritika
Friss, ropogós kritika Novik sárkányos regényéről az ekulturán.
Itt olvasható: http://www.ekultura.hu/mutat.php?cid=4508
Gaiman: Sosehol - kritika
Isolde is olvasta, írt róla szépeket (nem olyan régen).
Neil Gaiman: Sosehol
hammett: a férfi, akit spade-nek hívtak - kritika
A Könyvesblogon sonnyK írt a Hamett-kötetről.
Kemény öklök, nikkelezett revolvercsövek
Bálint
block: bérgyilkos inkognitóban - újabb kritika
Nos, Keller megint megmozgatott valakit, ezúttal a konyves.blog.hu recenzorát, picidzét.
Bálint






