kadarm bejegyzései 
Westlake és Hammett
Miközben őszinte híve vagyok az Agavénak, érthető módon nem minden kiadványért, szerzőért vagyok oda, ennek ritkán adok hangot a személyes szimpátia miatt, de pl. Meyer tagadhatatlanul kihúzta nálam a gyufát. A legfrissebb termésből két könyvet hoztam el, hogy megírom jól a HVG-re, de mivel egyik sem igazán tetszik, inkább itt, barátok között teszem meg.
Novik és le Carré
Az olvasóblogba írtam két ajánlót, az egyik az új sárkányos Novik, a másik A zebra le Carrétól, nem másolok, elég a link bőven.
A kémek valójában egyáltalán nem erotikusak
És majd jövök hamarosan egy hvg-s burokkal is.
drogháború, megint, kicsit másképp
Amikor olvastam, dühös voltam a Drogháborúra, még most sem kedvelem, de nem szeretném elhallgatni, milyen sokat kaptam attól a történettől. Azóta akárhány Mexikóval kapcsolatos címet látok, belekattintok a hírbe, elolvasom végig, ma éppen ezt, és elgondolkodom, hogy vajon mi is történhetett valójában, mi lehet a háttérben. Láttam én már filmet Mexikóról, ami hasonló volt, a Man on Fire, tetszett is, de egy filmen keresztül sosem lehet annyi információt átadni, mint szövegben. És a Drogháborúban aztán volt információ rendesen. Akkor azt hittem, nem jegyeztem meg, de nagyon is hatással volt rám. Nem leszek aktívista, nem fogok önkéntesként harcolni a drogbárók ellen, de sokkal nagyobb együttérzéssel és megértéssel figyelem az országot és lakóit. Azért ez sem kevés eredmény egy könyv részéről. Úgyhogy Bálintnak mégis csak igaza volt, fontos könyv ez.A romantikus gyilkos - olvasói kritika
Valahogy nem igazán jól jöttünk össze mostanában a Block könyvekkel, a legutóbbi betörősnek is gyanakodva álltam neki, bár aztán ugye nagyon is jó vége lett. (És A betörő aki úgy festett, mint Mondrian pedig különösen remek és csavaros volt, ezt is hozzá kell tennem.) Egy kicsit Block mindhárom általam ismert hőséért odavagyok, Bernie, Keller és Scudder is bejön nekem, nyilván egyikhez sem mennék feleségül, de azért szívesen megismerném őket. Kellert, hiába az a munkája, hogy pénzért öl meg embereket, én tulajdonképpen sosem tartottam igazi gyilkosnak, ahogy mondjuk a Drogháborúban van jónéhány undorító darab, akik még élvezik is. Kellernek ebből él és kész. De azért az egyértelmű volt, hogy mind ő, mind a társa, Dot, akivel azokat a remek abszurdan vicces beszélgetéseket folytatják, többre lennének képesek. Legalábbis az én értékrendenben a gyilkolás, bármily hatékonyan is csinálják, nem tartozik az értékes dolgok közé – persze sosem akartam még senki megöletni, ez esetben talán megváltozna a véleményem. Szóval már régóta kívántam Kellernek valami változást, egy esélyt, hogy végre kiléphessen a bérgyilkosságból, még akkor is, ha ezzel vége van a sorozatnak. Ennyire megkedveltem, ami persze hülyeség, tudom. Annak idején nagyon izgultam, hogy hátha lesz valami komolyabb a kutyasétáltatós lánnyal és őszintén reméltem, hogy Keller nem fogja megölni, nehogy összetörjenek a kis illúzióim. És Block megint tudta, hogy mit szeretnék, a Bérgyilkos inkognitóban című nagyon friss (az amerikainál is hamarabb jelent meg magyarul a könyv) darabja a sorozatnak jelentős változásokat hoz Keller életében. Tényleg jelentőst. Hogy ne mondjak többet, mint a fülszöveg, csapdába csalják, egy kormányzó meggyilkolását akarják a nyakába varrni, miközben pont akkor és ott senkit nem is ölt meg. Vicces is lehetne, ha nem lenne annyira kétségbeejtő, hogy nincs elég pénze, a tévé folyton az arcát mutatja és többnapi autóútra van a lakásától. Klasszikus road sztorivá válik a könyv közepe, egészen addig, amíg Keller meg nem érkezik valahová, egy szimbolikus helyre, ahol minden megváltozik. Van az a mondás, hogy vigyázz, mit kívánsz, mert esetleg valóra válik, nos, ezúttal ez teljes mértékben bejött, mivel Block megírta a legtitkosabb, legromantikusabb vágyaimat Kellerrel kapcsolatban. A gond az, hogy amíg csak az én fejemben élt, addig nem volt annyira ciki, de így már egy csöppet nyálas. Tudom, tudom, mindennel elégedetlen vagyok, igaza van annak, aki ezt szeretné a fejemhez vágni. De mégis, mi lesz a harcosból, ha elveszik a kardját?
winslow: drogháború - kritika
Kedves bloggerünk, kadarm a hvg.hu-n írt a Drgoháborúról emitt.
Bálint
a betörő, aki eladta ted williamst - olvasói kritika
Sokszor kinyilvánítottam már, mennyire szeretem Blockot és nagyon vártam az új Bernie könyvet, A betörő, aki eladta Ted Williamst. Aztán ahogy belekezdtem, azon vettem észre magam, hogy bár élvezem a könyvet, de mégsem tudok benne igazán elmerülni, mert attól tartok, hogy megint ugyanaz fog történni, mint máskor. Bernie könyvet ad el, aztán rátör a betörhetnék, nem, de mégis, hulla, nő, flört vagy dugás, rendőrség, vád, nyomozás, végső tisztázás, össznépi boldogság. Persze egy azonos szereplőkkel operáló sorozatnál az ismétlődés végül is nem meglepő, de most nagyon szerettem volna, hogy másképp legyen, hogy ne legyen igazam. És Block megérezte.:) Nem állítom, hogy Bernie élete igazán jelentős fordulatokat vett volna a könyv során, de a betörős sztorikba kissé belefáradt lelkemet azért igen kellemes meglepetések érték, ahogy bonyolódott a történet. Megvolt az összes kötelező elem, de kicsit összerázva, kicsit megcsavarva és jól megfűszerezve. A gyilkos személye ugyan okozott egy kis csalódást, de összességében Bernie még mindig nagyon vonzó és vicces, a párbeszédek pedig zseniálisak. Block még megajándékozott egy újabb ötlettel is, hogyan töltsem tisztes öregkoromat. “... ha az embernek nincs olyan kedvenc könyve, amit elolvas szívesen akár kétszer vagy háromszor is, akkor mindent nyisson, csak könyvesboltot ne.” Bernienek persze van, ezért is szeretnék vele annyira találkozni egyszer.
novik: őfelsége sárkánya - kritika
Ugyan kadarm kommentben írta meg, én úgy gondolom, külön posztot érdemel, amit Őfelsége sárkányáról írt egyszer a
hvg.hu-n
másszor meg
az olvasónaplón
Bálint
Iain (M.) Banks és a fene
kadarm az Olvasón megosztotta velünk is, mi a baja Banksszel. Lehet, hogy nincs egyedül ilyes érzéseivel?
Bálint
Block és Lehane
Aki még nem ismerné az Olvasó blogot, annak remek alkalom megismerkedni vele két kritika/ajánló formájában. A Blockról szólónak az a kadarm a szerzője, aki az interjút készítette velünk a hvg.hu-n, és Anának is benne van a keze, aki rendben tartja a blogunkat.
Bálint






