Dick: Ubik - kritika
oizys tollából egy kritika a kultblogon:
Én vagyok Philip, te meg te, ki a halott, én vagy te?
Bálint
olvasónapló - a zebra dala - mission completed
Miután már olvashattam az áttörést jelentő első nagy durranást és az ezidáig utolsó kötetet le Carrétól, az A és a Z ismeretében nagyon kiváncsi vagyok a teljes ábécére.
A zebra dala olyan, mint az észak-afrikai turistaközpontokban előszeretettel árusított üvegdobozolt skorpiók. A keret letisztult és szögletes, a tartalom tökéletesen torz és halálos mérgű. (Nem úgy, mint ez a kívül-belül vacak hasonlat.)
Mintha le Carré igazából a középtáji klasztrofób kamaradrámát akarta volna megírni. A főszereplő és körülményei kötelező bemutatásán muszájból végigvágtat, aztán a csúcsponton túl hamar szétszálazza, amit összekutyult, olyan véget kerekít, amellyel az olvasó képes lehet megbarátkozni és amelyet az előzmények ismeretében is hajlandó elhinni talán. A két széle magabiztos rutinmunka, a belseje csípős remekmű.
A párszereplős betét, a tárgyalófelek elletmondásos és lüktető viszonyrendszerével, a világról alkotott hideglelős diagnózissal pontosabbnak, keresetlenebbnek és találóbbnak tűnik, mint a Drogháború vérgőzös végítélete. Azt engedi sejteni, hogy a dolgainkat valóban efféle mozgatórugók működtetik, hogy a diplomácia tényleg ilyen könyörtelen és ennyire önös szempontok által motivált mesterség.
A könyvben megidézett alakok közül a főhős inkább csak lakmuszpapír, kevés karakteres jellegzetességgel. Az üzletszerzésként értelmezett világpolitika kisszerű mellékalakjai sem hagynak mély nyomot, Mr. Anderson és az ügyvéd epizódjai az emlékezetesebbek közé tartoznak. Hannahba azonban magától értetődő módon lehet beleszeretni, ahogy megszakítatlan távolléte ellenére Penelope is üzembiztosan utálható meg . Az afrikai egyezkedők mindegyike inkább típus, mint személyiség, Mwangaza és HAJ azonban kétségkívül az érdekesebbek közül való.
És bár a szerző látszatra otthonosabban mozog hűvösebb éghajlaton, ezzel a könyvével mégis sikerül megszerettetnie Afrikát. Eléri, hogy a legforróbb földrészt ne csupán Kittenberger Kálmán vagy Bob Geldof szemüvegén át lássuk, hogy képesek legyünk otthonként gondolni rá. Küldetés teljesítve.
Olvasónapló - Drogháború (updated)
Alig van időm olvasni, eddig csak épp belefogtam, majd a fodrászra, tegnap meg a fogorvosra várva haladtam valamit a könyvvel.
Winslow már majdnem az összes hibát elkövette a "mit gyűlölök egy regényben" top ten listájából, de mégis érdekes a könyv. Eszméletlen jó az ábrázolásmódja, anélkül, hogy különösebben hosszú lére eresztene egy leírást, tökéletesen kialakítja a szituációt. A párbeszédei feszesek, feszültséggel teliek, a karakterei élők (amíg meg nem ölik őket, hehe), szóval működik benne valami, amitől jó olvasni.
Nem tudom, hogy lehet értékelni egy fordítást, az eredeti szöveg ismerete nélkül, de az mindenesetre egyértelmű, hogy a fordító jó munkát végez, abszolút magyaros, jól megfogalmazott a könyv, nincs benne olyan érzés, hogy "ezt biztos abból fordította, hogy...", szóval működik. Márpedig ezt tartom a legfontosabbnak és maximum második helyen a szöveghűséget.
Szóval, amit utálok:
- Nyomasztó, erőszakos légkör
Ez volt az első, ami még a fülszövegnél kiderült, és amiből egyből tudtam, hogy nem fogom szeretni a könyvet. A reménytelen, sivár, erőszaktól és gyűlölettől teli világ nem kellemes olvasmány, márpedig én azért szeretek olvasni, hogy kikapcsoljon, szórakoztasson, lenyűgözzön, nem a mindennapi erőszak hordalékát akarom látni még ilyenkor is. Ennek ellenére - legalább is a 94. oldalig - mindez elviselhető mértéket ölt.
- Jelenidejű történetmesélés
Ettől nekem lábrázásom van, nem egy könyvet tettem már le azért (persze nem biztos, hogy puszán azért), mert jelenidőben írták meg. Szerencsére a Drogháborúban eddig igen sok visszaemlékezést olvashatunk, amik múltidőben vannak és a már említett nagyon erőteljes ábrázolásmód miatt volt, hogy észre se vettem, mikor váltott vissza a könyv jelenidőre, úgyhogy egyelőre ezzel is elvagyok.
- Ugrálások az időben
Nem szeretem, amikor úgy kezdődik egy fejezet, hogy "négy évvel később", főleg, ha előtte éppen kialakulni kezdett valamilyen helyzet, épp kezdett érdekessé, izgalmassá válni, az ember pont elfogadta a környezetet, a szereplőket. Erre aszongya "négy évvel később"...
- Vezérfonal hiánya
Az előző pontból adódik, hogy a könyvből egyelőre nem szűrhető le semmilyen vezérmotívum. Az ugrások ugyanis nem csupán időben történnek, de minden esetben otthagyjuk az addigi helyszíneket és szereplőket, és egy vadonat új történet kezdődik. Ezt természetesen betudhatjuk a könyv bevezetőjének, hiszen a tartalom alapján több szereplő verbuválódik össze egy közös történetre, most tartunk a harmadik ilyen etapnál (a kurvánál, hogy konkrét legyek), de ahogy számolom, talán ezzel ki is lesz a létszám. Ez a semmiben függés persze így a századik oldal környékén már kicsit zavar (főleg, hogy az első részben kb 8 évvel ezelőtti helyzetükben ismertük meg a szereplőket, de szerintem még most sem tartunk jelenidőben), de elfogadom, hogy majd kerekedik valami. Remélem valami olyasmi, amire rámondhatjuk, hogy egy jó sztori, nem pedig csak valami metszete pár ember életének...
Persze van még pár dolog, amit nem szeretek, de ezek szerencsére nem szerepeltek a könyvben, remélhetőleg nem is fognak. Mindenképpen jó pont, hogy az összes szenny és mocsok mellett egyszer képes volt hangosan megnevettetni!
Azt hiszem, most kiveszek 1-2 óra szabadságot és beülök a kádba kicsit olvasni...
UPDATE
Nos, egy órával később már lényegesen kuszálódnak a szálak, bár megint ugrottunk egyet az időben, de most minden összefügg mindennel. A sztori egyre inkább a "magányos hős nagy harca" irányba mutat, aminek ráadásul megint olyan ára van (olvasási szempontból), amit nem szeretek, de a könyv továbbra is hozza a színvonalat. Kicsit ambivalens érzés, hogy olvasnám is, meg nem is, tetszik is, de idegesít is...
újabb drámai izgalom! reklám a tévében!
No, elkészült az első tévéreklámunk. Az m2-n fog menni az olimpia alatt. De ti már most megnézhetitek.Első körben itt lehet letölteni, de hamarosan flash-ben is meglesz.
Bálint
Gaiman-kritika
Cowboy volt olyan kedves, hogy felhívta figyelmünket a prae.hu-n megjelent írásra Róbert Katalin tollából Horror-mese címmel.
Bálint
verseny, dráma, izgalom - az első állomás
No, ketten is mondtátok/javasoltátok, nekem is tetszik, hát legyen. Hajrá.
Tehát: ezennel kiírok egy fülszövegíró-versenyt. Mivel szeretem kézben tartani a dolgokat, ezért az első, azaz kísérleti alany Block következő Bernie-je lesz, melynek címe: A betörő, aki Bogartnak képzelte magát.
A nevezési feltételek:
1. A fülszöveg hossza MAXIMUM 900 letüés szóközzel.
2. A leadási határidő: augusztus 5.
A pályázatokat emailen fogadjuk: balint kukac agavekonyvek pont hu.
Minden pályaművet közzéteszünk, és sorsolunk szavazunk is, aminek lebonyolítására tejgert kérem majd fel. (Ha nem vállalja, akkor bebuktam.) A nyertes pedig megkapja magát a művet.
Nyilván előny, ha valaki olvasta angolul, de ha nem, ott az Amazon, ott a szerző weboldala, elég találékonyak vagytok.
Na.
Bálint
Kard által kritika by Before
Jóreggelt mindenkinek!
Kis lépés ez az Agave blognak, de nagy ugrás egy Before-nak, íme az első vendégblogger-bejegyzés! Rövid leszek és pofátlan, csak linkelném a Kard általról írt véleményemet!
http://ezismegvolt.blog.hu/2008/07/15/c_j_sansom_kard_altal
Philip K. Dick - Galaktikus cserépgyógyász
Na emberek, akkor mostantól itt is lehet olvasni és letölteni és megnézni a cuccokat.
Kezdjük Dickkel, itten van a borító, itten meg a promó, itten meg a részlet.
Kata
Ötletelés
Namost, Anával beszéltem, blogunk hivatalos kapcsolattartójával (majd ő megmondja, jó-e ez a titulus), és arra jutottunk, hogy valamit tenni kell. Tökjó a blog, élvezzük, látom, ti is szeretitek, de annak örülnék, ha minél többen lennénk, minél több mindenre lenne lehetőség. Eszembe jutottak alblogok szerzőnévvel (agaveszerzo.agavekonyvek.freeblog.hu), de ez nagyon szétforgácsolná a népeket, viszont én azért nem zárkózom el előle. Lehetne pár szerzőnek ilyesmit csinálni, de erre már végképp nincsen kapacitásunk. Szóval az lenne a kérés/javaslat, hogy egy kicsit legyünk (inter)aktívak, ha már én provaktív vagy mifene vagyok. Ha van ötleteket (túl azon, hogy "pontos infót a megjelenésekről" és "mi jön még az idén"), akkor osszátok meg velünk. A freeblog csapata szinte mindenben segít, itt van ez a felület, használjuk, használjátok.
Dumáljunk itt róla, küldjetek nekem emailt (balint kukac agavekonyvek pont hu), és mi igyekszünk mindent megtenni, hogy a blog még jobb legyen.
Bálint
Novik-kritika
A könyvesblogon megjelent egy kritika, ami erős közepesre értékelte Naomi Novik Őfelsége sárkánya című könyvét.
Sárkány van nála, nem fél használni
Bálint
Kritikák II.
Kicsiny hallgatás után jelentkezünk, ismét három ajánlóval/kritikával/recenzióval.
A kultblogon két írás olvasható:
United States of Allah címmel Alex Berenson: A hűséges kém című könyvéről
ill.
C.J. Sansom: Kard által című regényéről
valamint
A Népszabadságban Horeczky Krisztina írt
Caleb Carr: A sötétség angyala
Bálint
Don Winslow - Drogháború
És akkor itt az első kritika, amit reményeim szerint majd több hasonló követ.
Nagy érdeklődéssel várom, hogy ti mit szóltok.
Bálint
Iain (M.) Banks és a fene
kadarm az Olvasón megosztotta velünk is, mi a baja Banksszel. Lehet, hogy nincs egyedül ilyes érzéseivel?
Bálint
Budapest Noir kritika
Ismét egy pozitív kritika a Budapest Noirról, ezúttal a Dark Corners oldaláról.
Ezen felül hamarosan megírhatom a legújabb híreket Kondor könyvéről, ugyanis a dolgok jelenlegi állása szerint három nyelven is meg fog jelenni. Most folynak a tárgyalások, és mihelyst aláírta a szerző a szerződéseket, úgy megírom, melyik országban melyik kiadó jelenteti meg.
Bálint
Block és Lehane
Aki még nem ismerné az Olvasó blogot, annak remek alkalom megismerkedni vele két kritika/ajánló formájában. A Blockról szólónak az a kadarm a szerzője, aki az interjút készítette velünk a hvg.hu-n, és Anának is benne van a keze, aki rendben tartja a blogunkat.
Bálint






