Eddig 103 komment érkezett ()

• 4.  Szarka Izabella
  2012. 01. 26. 10:05

  Ami a könyvben le van írva azt már ma sokan átélik. Egy elátkozott évszázadban élünk, amelyben a gazdagabb kizsákmányolhatja bűntetés nélkül a szegény és tehetetlen embereket. De, ahogyan a közmondás is tartja: " A remény hal meg utoljára."

• 5.  Makai Barbara
  2012. 01. 26. 10:15

  A könyvet a nagy népszerűség előtt ismertem és örültem,hogy teljesen üres fejjel vágokhatok neki. A könyv számomra azért tetszett, mert Katniss karakterét meg lehet érteni, azt, hogy mit miért tesz. Leginkább azt sugallja a könyv,amit Effie is mond: "Sose hagyjon el a remény!"
  Mindenkinek csak ajánlani tudom.

• 6.  Fenyves Barbara
  2012. 01. 26. 10:26

  Bizton állíthatom, hogy nem olvastam még olyan könyvet, ami ilyen nagy befolyással lett volna rám. Az egész történet egy alternatív világba vezetett el engem, ami ha nem vigyázunk, akár még valóra is válhat. Szörnyülködve olvastam, hogy gyerekeket küldenek el egy valóság showba életre-halálra harcolni és hogy ezt - főleg a kapitóliumiak - izgatottan, szinte már örömmel nézik végig. A legjobban mégis Katniss fogott meg, vagyis neki a szerepe. A lány, aki lángra lobbant. Ez inkább a második részben teljesedett ki. Egyetlen dologgal, csupán annyival, hogy a bogyókat a szájához emelte egy olyan futótüzet indított el, amelyre még ő sem számított. Erről nekem a pillangóhatás jut eszembe: "egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a túloldalon." Snow elnök diktatórikus uralkodása az ország felett volt számomra a legunszimpatikusabb, azt a kort juttatta eszembe, ami még nem is olyan régen egész Közép-Európára jellemző volt. A harmadik könyv pedig azt mutatta meg nekem, hogy bár fellázadhat az egész ország, megdönthetik a hatalmat, a zsarnokoskodást, mégis mindig vannak - ártatlan - áldozatok. Mert egy háborúban nem csak a gonosz eshet áldozatul, hanem a jó is. És ez nyomja rá a bélyeget a könyv végén lévő hangulatra. Mert hiába döntötték meg a hatalmat, mindenki arra emlékezett, hogy meghalt két fontos és szeretni való szereplő, Prim és Finnick. Véleményem szerint Suzanne Collins ezzel burkoltan figyelmeztet minket, hogy mire is számíthatunk a jövőben, ha nem vigyázunk. Mert könnyen el tudok képzelni egy olyan világot, ahol nem esik nehezükre az embereknek gyerekeket küldeni az életükért harcolva. És bár hiába gondolom ezeket, imádom a könyvet. Letehetetlen volt számomra, reggeltől estig olvastam és nem tudtam betelni vele. Szerintem a könyv mindenkinek mást jelenti. Én ide menekülök a saját világom elől.

• 7.  Samu Zsuzsanna
  2012. 01. 26. 10:27

  Sziasztok.
  Kiskorom óta utáltam olvasni, míg meg nem ismertem ezt a könyvet. Először egy bemutató fejezetét olvastam, aztán magával ragadott. Nem tudtam letenni, és azóta nem csak ezt, hanem más könyveket is elolvastam már. Ráébresztett,hogy csodálatos az olvasás élménye, hogy mennyire elő tudja csalogatni az ember képzelőerejét. A könyv olvasása közben együtt örültem és sírtam a szereplőkkel és mivel nekem is van egy kis hugicám, akit a fősuli meg a munka miatt hátra kellett hagynom (tudom ez azért nem akkora dolog mint a könyvben) ezért rettenetesen meghatott a dolog. Ennyire még sosem éreztem hiányérzetet, nem rettegtem attól, hogy elveszíthetem a családom és azóta minden meg is változott, nem veszekszünk, minden (havi egyszeri vagy ritkább) találkozásunk után úgy válunk el, mintha többé nem is láthatnánk egymást, mivel sose lehet tudni mi fog történni. Nem is akarom sokáig húzni(már) a dolgot, rengeteget köszönhetek ennek a könyvnek és már alig várom a filmet is...még a naptáramban is fel van írva és csak számolgatom a napokat :D.Szerintem isteni király lesz :D.Ha nem is nyerem meg a posztert, akkor is örülök neki,hogy ezt megoszthattam veletek ;). További szép napot mindenkinek.

• 8.  Csordás Orsolya
  2012. 01. 26. 10:32

  A kolléganőm ajánlotta a könyvet már akkor is eszeveszett lelkesedéssel beszélt róla, és addig nem hagyott "élni", amíg el nem kezdem olvasni. De örülök, hogy belekezdtem és utána elolvastam a második és a harmadik részt is, mert rég kerültem ennyire egy könyv hatása alá. El is döntöttük, hogy ott a helyünk március 23-én a filmbemutatón. Ha nem én nyerem meg a plakátot, kénytelen leszek leszedni a mozi faláról:-):-)

• 9.  Ferenc Krisztina
  2012. 01. 26. 10:51

  Az egyik legsokkolóbb és legszívhezszólóbb történet, amit valaha olvastam, nagyon ritkán érintett meg ennyire mélyen egy könyv.
  Az utolsó rész olvasása után órákig ültem a könyv felett teljes sokkban és napokig képtelen voltam bármilyen más könyvet a kezembe venni, úgy éreztem, hogy nem lesz még egy ilyen regény, ami ennyire tetszeni fog.

  Soha nem szerettem az ilyen típusú könyveket, elég sok idő kellett hozzá, hogy belekezdjek, de a történet annyira lenyűgözött, hogy egyszerűen képtelen voltam letenni, éjjel-nappal csak ezt olvastam. Katniss az első pillanattól kezdve szimpatikus volt a számomra, szerettem a hősiességét, az önfeláldozását, a szerettei iránti hűségét és azt, hogy nem lett belőle szuperhős, hanem egy 17 éves, fiatal, rengeteg csapást túlélt lány maradt, aki teljesen emberi módon, hol könnyebben, hol nehezebben dolgozta fel az átélt borzalmakat.
  De túlélte és ha nehezen is, de tovább tudott lépni. Ezzel megmutatta, hogy “soha ne hagyjon el a remény” és hogy melyek az igazán fontos dolgok az életben.
  De a történet arra is rámutatott, hogy hiába lett a történetnek “jó” vége, egy háborúnak nem lehet soha valódi nyertese.

  Az írónő ezzel a három könyvével örökre bekerült a kedvenceim közé. Attól függetlenül, hogy megnyerem-e a plakátot vagy sem, köszönöm a kiadónak, hogy elhozta nekünk ezt a sorozatot!

• 10.  V.Eszti
  2012. 01. 26. 10:53

  Azt szeretem a trilógiába legjobban, hogy olyan társadalomkritikát ír meg, hogy az ember csak ül, olvass, és rájön, hogyha így folytatja a társadalom, nem is lenne olyan meglepő, ha mindez megtörténne. Nem egy elcsépelt sztori, nincs benne elcsépelt szerelmi száll, pont annyi van benne mindenből, amennyi kell, sőt! Ahogy haladunk előre a könyvekben, rájövünk, hogy egyetlen ember, egyetlen apró dologgal, akár tudtán kívül is képes elindítani valami nagyszerű dolgot. Nagyszerű trilógia, ami mindenkinek tanít valami fontosat, mindenkinek van róla véleménye.

• 11.  T.Vera
  2012. 01. 26. 11:07

  Az Éhezők viadala. Egy újságban olvastam róla. Majd megvettem és "befaltam". Magával ragadott az egész történet. Azt akartam, hogy legyen még, még még mert egy ilyen klassz történetből nem lehet csak egy könyv. Csodálatosan rávilágít arra, hogy az ember mennyi mindent képes kiállni. Mind a szeretteinkért, mint pedig az életben. Az életünk lehet olyan, mint a Viadal. Különböző megpróbáltatások érnek minket, de a rátermettek "túlélik".
  Miután befejeztem a könyvet másnap rohantam megvenni a másik két kötetet is, amiket mondanom se kell 1-1 nap alatt elolvastam. Így most már csak a film és a plakát várakozása az egyetlen dolog ami még lázba hoz. De az is lehet, elolvasom mégegyszer és mégegyszer, és .....

• 12.  Balogh Norbert Béla
  2012. 01. 26. 11:11

  Érdekes a történetem Az éhezők viadalával, mert fura módon sehogy sem tudtam hozzájutni a könyvhöz. Szeptembertől decemberig rohangáltam a könyvtárakba, próbáltam megvenni, akkor pedig mindig csak a második vagy harmadik kötetet találtam meg. Már e-bookba töltöttem le végső elkeseredésemben, de a szememet eléggé bántotta, így futottam még egy kört, és most január elején csak megszereztem, azóta kb. vitrinben őrzöm. :D A könyv épp a vizsgaidőszak kellős közepén lett meg, így még várhattam, hogy nekifeküdhessek. Mivel így álltam, nagyon vártam, hogy megérkezzen az első idegen nyelvű, később feliratos előzetes, amit már lényegében kívülről fújok. A blogomon is a legtöbb hír szerintem ezzel a filmmel foglalkozik, a legkisebb hírt, képet, érdekességet, mindent kiteszek és várom végre a március végét, hogy lehetőleg premiernapon megtekinthessem a filmet, (végre)... :)

• 13.  Puha Zoltán
  2012. 01. 26. 12:21

  mert kikapcsol. kiszakít a hétköznapokból.

• 14.  Ildi
  2012. 01. 26. 12:29

  Egy évig győzködtek hogy olvassam el, mert nagyon jó, és tényleg! Letehetetlen, olvastatja magát, és végig izgalmas, nincs benne egyetlen unalmas rész sem. Nagyon szép a plakát, de azt hiszem ha megnyerem ,odaadom hálából annak a személynek, aki ajánlotta nekem a könyvet.

• 15.  Lavati Bettina
  2012. 01. 26. 12:34

  Ez a trilógia egy mélyen szántó történetet takar. Egy emberről szól.Nem hősről,emberről.
  Tudtam, hogy fájdalmas lesz a vége, de nem erre számítottam.Nem erre. És igazából nem is tudom melyik a fájdalmasabb.Hiszen letörték a szárnyait.Már nem tud repülni.

• 16.  Csatár Réka
  2012. 01. 26. 13:04

  Azért fontos, mert rengeteg érzelmet kihoz belőlem. Lenyűgöz, hiszen egy igazán izgalmas fantasyt kapunk. Meghat, mert a szereplők annyira a szívünkhöz nőnek, hogy a tragédiájuktól meghasad a szívünk. Emellett sajnos egy kicsit megijeszt is, ugyanis nem tartom lehetetlennek, hogy a jövőben valamikor meg is valósuljanak a könyvben leírtak...

• 17.  Aladi Imre
  2012. 01. 26. 13:10

  Először nem tudtam mi ez a felhajtás körülötte. Aztán megnéztem az előzetest és nem bolondultam bele rögtön,de elkezdett érdekelni. Karácsony után kezdtem el olvasni az első könyvet és teljesen beleszerettem és szó szerint nem tudtam letenni. Egyfolytában izzadta kezem, úgy vert a szívem,rég olvastam ilyen izgalmas könyvet. Volt,hogy hajnali 2ig olvastam, ami elég kockázatos volt így vizsgaidőszakban. :D Jó gyorsan be is fejeztem,aztán már nem tudtam abbahagyni, jött a Futótűz,amit szintén gyorsan befejeztem és ugyanolyan izgalmas volt,aztán már jött is A kiválasztott. Azóta egyszerűen nem bírok várni a filmig. Ma reggel már elkezdtem olvasni angolul is a sorozatot, a film előzetesét is csomószor nézem. Egyszerűen nem bírok tőle szabadulni annyira leköt,amit a Harry Potter óta nem éreztem egy könyvvel sem. A barátaimat kezdem az őrületbe kergetni ezzel a mániával,de van akire ráragadt,úgyhogy már ők is szeretik. Úgyhogy nekem ez a sorozat valami felüdülést jelent és nagyon örülök,hogy megtaláltam,mert nagyon nagyon jó.

• 18.  Rileey
  2012. 01. 26. 13:27

  Tipikusan az a könyv, ami az első pár oldal után függővé tesz, még mielőtt a cselekmény érdemben kibontakozhatna. Annyira kegyetlen, sokkoló, a miénktől távoli ez a világ, hogy magába szippant, és bár végig szörnyülködik az ember, azt kívánja kötetről kötetre, hogy mégmégmég, csak tartson tovább. Azt hiszem nem véletlen, hogy mindegyik könyv egynapos olvasmány volt, mert a letehetetlen művek közé tartozik. (A fecsegőposzátát pedig hihetetlen gyönyörűen csinálták meg a poszteren, imádom!)

• 19.  István
  2012. 01. 26. 13:27

  Hogy miért fontos vagy mit jelent a trilógia? Mert olyan problémákat vesz górcső alá, mely az egész világot, ha úgy tetszik az egész emberiséget, emberi fajt érinti. Az éhezés, az egyre táguló társadalmi szakadék a gondtalanul élők és a nélkülözők között oly mértékben kitágult, hogy nincs már középréteg, csak két véglet: az éhezők (akik ügyeskedéssel, "vadászattal" tudnak életben maradni) és a fényűzésben élők (akik a maguk elkülönített és a pórnép sarcaiból felhúzott Kapitóliumban élnek) - a távoli tizenkét körzet kontra Panam elitrétege.
  Ha nem is cselekményben olvasott eszközökkel és módon, de a jelen, nem kitalált, meglévő világunkban is viadal folyik a két világ között - még ha nem is akarunk tudomást venni róla.
  A tét az életben maradás, de vajon tud-e lenni ennek a harcnak győztese?

• 20.  Ádám Lubai
  2012. 01. 26. 13:43

  Hello

  Számomra ezek a könyvek a legjobbak.Már 2-ször olvastam a triológiát és nem tudom letenni.Iszonyúan izgalmas minden nap nem tudom elképzelni a mindennapjaimat nélkülük!Maga az egész világa magával ragadó.A szereplők is nagyon karakteresek.Nem egy nyálas tinisztori hanem komoly normális embereknek való.A kedvencem az hogy van bennük küzdeni akarás , és megmutatják hogy sosem szabad feladni.A rengeteg fordulat pl.:Meg kell ölni Snowot de nem ő hal meg hanem Coin elnök!Gratulálok az írónak ez életem könyve!Már alig várom a filmet.Remélem sikerül egy ilyen fantasztikus plakátot nyernem!

• 21.  Üstökös
  2012. 01. 26. 13:50

  Az elmúlt pár hónapban alig akadt olyan könyv, ami annyi érzelmet váltott volna ki belőlem, mint a sorozat első két része. Imádom a világot, a szereplők élnek, és van mondanivalója a történetnek. Nagyon várom, hogy a befejező kötetet is elolvashassam!

• 22.  DemiMondaine
  2012. 01. 26. 13:57

  Ez a félelmetesen jól megírt disztópia egyenesen kitépett a szürke hétköznapokból, hogy elkalauzoljon a gondalataim legmélyebb bugyraiba. Elárulhatom Nektek, sokat utaztam, de vigyázat, a könyv egy penge élesre csiszolt tükör! Én örülök, hogy belenéztem. Köszönet érte!

• 23.  almáspite
  2012. 01. 26. 15:07

  Nem lehet buszon, metrón, egyéb közlekedési eszközön olvasni, mert biztos, hogy fennmaradok... :)

• 24.  Zsófi.
  2012. 01. 26. 15:47

  A három könyv nem az a tipikus szerelmi háromszöges, happy end-es történet, hanem teljesen magával ragadó, ami elvisz egy másik világba, ahol minden más. Katniss mindent megtesz a szeretteiért, és olyan ember akire azt mondom, hogy igen, hasonló ember szeretnék lenni. Szerelembe esik és mindent megtesz Peetáért, habár nem könnyű a helyzetük. Rengeteg szörnyű dolog történik vele, de a legvégsőkig küzd és nem adja fel, és igaza van. Nem szabad feladni sose! Peeta meg olyan fiú, akir manapság nehéz találni. Nekem ő a kedvencem, mert az életét is kockára teszi Katnissért. :) Ezek az emberek nagyon bátrak és összefognak, vigyáznak egymásra amit a mai világban sajnos nem igazán lehet elmondani. Ha egyszer elkezded olvasni, nem tudsz leállni. :)

• 25.  Niki.
  2012. 01. 26. 16:14

  Az Éhezők viadala az egyik kedvenc könyvem. A történet teljesen magával ragadott, a szereplőkkel együtt én is sírtam, nevettem vagy éppen aggódtam a történet olvasása közben. Sok mindent tanultam a könyvnek köszönhetően. Például azt, hogy mik az igazán fontos dolgok az életben, amikért megéri küzdeni. Zseniális regény,melyet nem lehet megunni. Hálás vagyok, amiért részese lehettem ennek az élménynek.

• 26.  B. Imre
  2012. 01. 26. 16:32

  Ez a könyv megmutatja az ember igazi arcát. Aki hatalomhoz jut az kegyetlen és pusztító, az ártatlan áldozatok pedig, mindent megtesznek azért, hogy egyik napról a másikra éljenek, pedig nincs sok értelme az életüknek. Mégis csak a szeretet elég ahhoz, hogy minden reggel, mikor felkelnek, azt mondják "igen ma jobb lesz". Sose adják fel a reményt egy jobb életre. A szeretet elég volt az önfeláldozáshoz és a hatalom elleni lázadáshoz. Az ember képes arra, hogy feláldozzon a győzelem érdekében akár gyerekeket is és képes olyanná válni, mint az ellensége. Szerintem ez a könyv pontosan ábrázolja azt, hogy az emberek milyenek egymással szemben. Párhuzamot lehet vonni a régi világokkal ahol -ha nem is ilyen formában- de megtörténtek ezek a dolgok (nem feltétlenül a viadal, inkább a politika, mind a Kapitólium mind a 13. körzet szempontjából).
  Számomra ez a könyv a társadalom erős kritikája. Hűen ábrázolja, mivel jár egy háború, és hogy az embernek mennyi mindent fel kell áldozni, míg végül lelkileg teljesen tönkre megy. Meg persze az azt követő életet.
  Ez a könyv bennem mély nyomott hagyott, sose olvastam ehhez foghatót. Felkavaró mégis szerethető olvasmány. A szereplőkkel együtt lehet érezni, hihetetlenül izgalmas. Mindenkinek ajánlom.

• 27.  Ancsi
  2012. 01. 26. 16:44

  A sorozat erőt ad, és reményt: hogy az ember, mint egyén is fontos, és bárki képes lehet elérni a célját, ha megküzd érte, legyen az bármennyire is kilátástalan.
  A könyvek másik világba vezetnek el bennünket, ahol bár nem szeretnénk élni, de azért kíváncsivá tett minket. Suzanne Collins karakterei pedig egyediek és sokoldalúak, képesek a fejlődésre, változásra, és ami nagyon fontos: szerethetőek.
  Suzanne Collins pedig olyan sodró lendülettel ír, amely okán nagyon nehéz letenni a könyvet. Meglepő fordulatai, váratlan lépései az első oldaltól az utolsóig tudatosan és logikusan épülnek egymásra.
  A kötetek társadalmi mondanivalói pedig kifejezetten aktuálisak és sokszor nagyon félelmetesek.

• 28.  KyKy
  2012. 01. 26. 16:58

  Hogy mit jelent számomra Az Éhezők Viadala trilógia? Nehéz kérdés, nem könnyű válaszolni rá, mivelhogy a könyvek hatására olyan érzések szabadultak fel bennem, amilyet még egyetlen könyv elolvasása után sem éreztem. Talán még egy film megnézése után sem.
  Bonyolult és hosszantartó folyamat az, ami végbement bennem, és ami még mindig tart. Már az első rész is levett a lábamról, a kettő mindezt fokozta, de a harmadik – és egyben befejező – rész jutatott el a csúcspontra, hogy így fogalmazzak.
  Katartikus, elgondolkodtató, lenyűgöző, lehengerlő, ám végső soron letaglózó történet ez, amit Collins megírt a számunkra. Egy olyan világ képét tárja elénk, ami szörnyű és kegyetlen, de akár a valóságban is megtörténhet. Akár Veled és velem. Harc az életben maradásért, folyamatos küzdelem, hogy fent tartsd a családodat? Ha jobban belegondolunk, a Viadal már most is folyik. – És pont ez az! Pont emiatt éreztem magamhoz közel a történetet. A mélyen rejlő valóságtartalmától és persze a brutalitástól. Attól a kegyetlenségtől, amit puritán valójában tár elénk, mert nem kendőzi el az érzéseket, hagyja, hogy végigsöpörjön rajtunk és a bűvkörébe zárjon minket. A borzalmakat, amiket Katniss átél, én magam is átérzem. Amikor a tűzben megég, amikor elveszíti az egyetlen társát, az egyetlen olyan személyt, akiben megbízott ebben az iszonyatos játékban, és aki a kinti élethez fűzte, aki reményt adott neki a túlélésre. Amikor nem tud dönteni a két fiú között. Peeta vagy Gale? A nők örök dilemmája a szerelem… és ebből Katniss sem maradhat ki.
  Minden megvan ebben a sorozatban, ami ahhoz kell, hogy elvarázsolja az olvasót, és menthetetlenül a rabjává váljon. Nem tudom, hogy rajongtam-e már valamiért ennyire. Azt hiszem, hogy még a Harry Potter sorozat sem szédített ennyire magába, pedig bizton állíthatom, hogy már akkor is őrült fanatikusként viselkedtem.
  Ám itt… minden nap szomjazom az újabb információkért, rohanok az internetre, hogy megnézzem, van-e új kép, vagy új, apró, elszórt infók, hogy jött-e már ki új trailer, vannak-e újabb fanatikusok… és így tovább. Minden nap szerepel az életemben az Éhezők Viadala, és nem csak a felszínt kapargatva… mélyen legbelül, az agyam legkisebb zugába fészkelte be magát; oda, ahol nagyon kevés dolog rejtőzik, mert csak az igazán értékes gondolatok kaphatnak helyet.
  Túlélnék vajon egy ilyen világvégét? Vagyok annyira Katniss, amennyire ahhoz van szükség, hogy túléljek? Mit tennék meg a családomért? Feláldoznám magam a testvéremért? Hogyan viselném, ha elveszíteném az apámat, és szinte az anyámat is? Tudnék dönteni két olyan fiú között, akik közül nem akarok? Tudnék törhetetlenül, büszkén és emelt fővel végigvinni egy ilyen kemény és brutális játékot? Tudnék gyilkolni? Kiborulnék, vagy én lennék a Fecsegőposzáta? Képes lennék megölni embereket a „jobb” érdekében? És végül… képes lennék minden borzalom után, amit egy ember átélhet új életet kezdeni? Családdal, szerelemmel és mindenféle cukormázzal?
  A válaszok lehetnének egy szimpla nemek, amit józaneszem diktál, de a szívem ágál ellene. Ő küzdeni akarna, harcolni és élni. A könyvek ezt jelentik számomra. Egy totális káoszt, ahol ezernyi gondolat cikázik jobbról-balra, és aminek a közepén ülök én a válaszokon töprengve, de… legvégső soron csak reménykedve. The Hunger Games = Hope.

• 29.  Lyon Viktor
  2012. 01. 26. 17:01

  Nekem a legszívhezszólóbb történet, amit olvastam.
  Miután elolvastam a könyvet napokig csak ez járt a fejemben és nem tudtam másra gondolni.
  Az egyik osztálytársam ajánlotta nekem a könyvet, és a második fejezetnél beleszerettem a könyveb. Katniss-sel mindig együtt éreztem és izgatottan figyeltem, hogyan változik az élete. Tisztelem azért, hogy a húga helyett jelentkezett, mert erre nagy bátorság és lelki erő szükséges. Ez a legjobb könyv amit valaha olvastam, megsiratott, vagy elöntött bátorsággal. Amikor vége lett a harmadik résznek alig hittem el, hogy vége!Izgatottan várom a filmet!

• 30.  Polonkai Edina Kinga
  2012. 01. 26. 17:27

  A regény rendkívül izgalmas és gondolatébresztő, A kiválasztott utolsó sora után pedig az ember azt mondaná, hogy: "MÉG MÉG MÉG!" Nem lehet megunni. A trilógia lebilincselő, fantáziadús,érzelmekkel-, izgalmakkal-, feszültséggel teli . Suzanne Collins remekműve az elsőtől az utolsó sorig magával ragadja az olvasót és nem is hagyja szabadulni, míg el nem olvasta az utolsó sort is.
  Kedvenc szereplőim Katniss és Peeta, hiszen az ő kapcsolatuk az amit sokan szeretnének, de nem sokan kaphatnak meg. Kölcsönösen kedvelik egymást az első perctől kezdve, habár Katniss igaz a lelke mélyén tudja hogy Ő az igazi, de hosszú utat jár be míg rájön, és biztos lehet benne. Képesek lennének az életüket adni a másikért. Mindketten a végsőkig kitartanak és ezért tanulhatunk is tőlük, hogy attól hogy valami nem jön össze még nem jelenti azt hogy fel kell adni. Úgyhogy számomra ez tanulságos volt, és erőt adott, hogy tartsak ki bármi történik is. Katniss és Peeta személyiségükkel kiegészítik egymást és így lesz kerek mind az életük, mind a történet.

• 31.  zancsur
  2012. 01. 26. 17:35

  Amikor a kezedbe veszel egy könyvet, sosem tudod előre, mire számíts. Talán elolvasod a fülszöveget, van előtted egy kép, egy elképzelés... de az éhezők viadala számomra mindent felülmúlt. Sokkal több van benne, mint egy egyszerű, kalandos történet; miután kiolvastam a trilógiát, napokig a hatása alatt voltam. Egy percig se unatkoztam a történet során, sőt, le sem bírtam tenni. Megmutatta, hogy a hősök is emberek, hogy a szörnyűségeket és a veszteségeket ugyanúgy fel kell dolgozniuk. Lehet, hogy egy elképzelt korban játszódik, de akkor is bevezetett egy háború világába, és teljes valójában mutatta be - kegyes hazugságok helyett. De megtanított még sok mindent: hogy a barátság mennyire fontos, hogy szembe kell szállni a zsarnokokkal, és még rengeteg, talán közhelynek tűnő dolgot, ami leírva bután hangzik, de ugyanúgy igaz is. Kimondhatatlanul hálás vagyok, hogy elolvashattam.

• 32.  Tóta Vanda
  2012. 01. 26. 17:41

  Az első disztópikus könyv, amit olvastam, Az Éhezők Viadala volt. Ez a trilógia segített átlendülni a tinédzserkorból a fiatal felnőttkorba. Felnyitotta a szememet rengeteg dologra, például arra, hogy egy könyv attól jó, hogy bele tudod élni magad vagy, hogy egy fiatal lány életében nem az a legfontosabb, hány pasija volt eddig és hogyan áll a sminkje. Suzanne Collins története szerintem nem csak az olvasóközönségnek szól. Komoly üzenete van a nagyvilág számára: a sok kegyetlenség diktatúrához vezet, a diktatúra ellenálláshoz, az ellenállás pedig harcot szít, ami áldozatokat követel.
  Katniss értékrendje példaértékű lehetne a legtöbb mai fiatal számára. Igaz, én is tizenhét éves fejjel járom a világot és el kell mondjam, sok mindent javítanék a felfogásomon. Jobban kellene ragaszkodnom a családomhoz és több áldozatot hoznom értük, kiállni az igazamért.
  A könyv emellett azért is jelentett sokat nekem, mert írópalánta vagyok és szeretnék egyszer palántából olyan (vagy legalább feleolyan) csodálatos virággá fejlődni, mint az írónő. Más világot nyitott meg előttem, megmutatta, hogy a fantáziámat hogyan használhatom ki és hogy a sztoriknak van élete a nyáltengeren túl is.
  Bárhogy is, ez a fantasztikus történet megtanított arra, hogy ne fojtsam magamba a mély gondolatokat és merjek harcba szállni a szeretteimért. Köszönöm, Suzanne Collins!

• 33.  megan97
  2012. 01. 26. 18:00

  Amikor Lili barátnőm először mesélt nekem az Éhezők Viadaláról, magam sem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire meg fogom szeretni. (ő már jóval a magyar kiadás előtt elolvasta angolul) Nyáron valahogy mégis előkerült a téma, és kíváncsiságból beleolvastam. Köbö két órát ültem a Libriben, aztán eldöntöttem, hogy nekem ez kell! Éppen akkor mentem egy jó hosszú nyári táborba, és ezt kihasználva pár nap alatt kivégeztem az első két könyvet, aztán persze türelmetlenül vártam a harmadikat. Kedvenceim Finnick és Haymitch. :D Ja, és márciusban jön a film, amit nagyon-nagyon-nagyon várok, de sajna két hónap az Éhezők Viadaláig az maga a megtestesült örökkévalóság! :(

• 34.  Dóri Krattinger
  2012. 01. 26. 18:25

  Az Éhezők viadala elolvasása számomra fantasztikus élmény volt. Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen csodálatos könyvet elolvashatok mint ez. teljesen lázba hozott a történet. Nagyon sok mindenre megtanított. Ki kell állnunk az igazság mellett, el kell mondanunk a saját véleményünket, még akkor is ha ez másnak nem is teszik, de te ezt érzed. Bennem a könyv olyan érzéseket keltett amiket nem tudok leírni. Mivel még csak 12 éves vagyok és még nem olvastam olyan sok könyvet, de ez volt életem egyik legmeghatározóbb könyve. Rengeteget sírtam, nevettem, és tanultam belőle. Például azt is , hogy nem számítanak a sok kincs, a sok ruha, ételek, hanem az hogy a családoddal, a szeretteiddel lehess, és hogy megvédd őket bármi áron. Mikor megkaptam a triológiát, nem hittem volna hogy ennyire magával ragadó. Teljesen beleszerettem. Már többen is rám szóltak, hogy tegyem le, vagy hogy ne beszéljek róla ennyit, de ők nem érthetik, hiszen nem élték át a varázst. Mikor vége lett a harmadik kötetnek teljesen összeomlottam. Azt se tudtam fiú vagyok e vagy lány. Teljesen szétestem. De most már tudom kezelni, elolvastam még 6-szor, és azóta is egyfolytában. Soha semmi nem váltott ki belőlem annyi érzelmet mint ez a könyv. Számolom a napokat a filmig, telepakoltam a szobámat képekkel, és festettem a szobám falára egy hatalmas fecsgőposzátát. Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon boldog vagyok, hogy elolvashattam ezt a triológitát! ♥♥

• 35.  Nagy Anasztázia
  2012. 01. 26. 18:38

  Imádom ezt a trilógiát, egy olyan világban játszódik, amit, ha így folytatjuk, lassan mi is elérhetünk. Nagyon tettszik, hogy a főszereplő, Katniss, ő nem az a "tökéletes" lány, mint általában, hanem van amit ő is elront, van amikor rosszul dönt, sokkal inkább valóságosnak tűnik. Közelebb került a szívemhez, jobban tudtam (legalábbis én) beleilleszkedni a szerepebe is. Katniss bebizonyítja, hogy ha nagyon akarunk valamit, nem adjuk fel a vesőkön se, magunkat adjuk bármi is történjen, végrehajthatunk bármit szeretteink, barátaink biztonságáért.Katniss a történet során végig ezt csinálja, harcol Primért, Peetáért, stb.., és hát mentorára hallgatva, próbál életben maradni, mert őt sose hagyja el a remény! ;)
  Ezt a trilógia örökké belopta magát a szívembe az egyszerűségével, tisztaságával, sokszínű szereplőivel. :) <3

• 36.  Vámos Eszter
  2012. 01. 26. 18:40

  Számomra az Éhező Viadala, nem csak egy könyv. Annál sokkal több! Soha eddig egyetlen könyv sem volt rám ekkora hatással, pedig nagyon szeretek olvasni, és jó pár könyvet olvastam már. Az Éhezők Viadala tanít, elgondolkodtat, biztat, magával ragad Tanít a feltétlen szeretetről, a kitartásról, a magadba vetett hitről, és nem utolsó sorban az emberiségről. Elgondolkodtat, hiszen akaratlanul is belegondolunk milyen életünk lenne, ha nekünk is egy kegyetlen elnyomással teli világban kéne élnünk. Biztat, hiszen Katniss a kilátástalan és kegyetlen sorsa ellen is a végsőkig küzd. Biztat, hogy merjünk nagyon álmodni, és nagy dolgokat véghez vinni. És végül elrepít egy olyan világba, ahol a szörnyűségek mögött ott a remény, a fecsegőposzáta, és a szeretet. Egyszerűen magával ragad, örökre és visszavonhatatlanul. Mikor leteszed a könyveket, máris úgy érzed, hogy,még többet akarsz. Köszönöm az írónőnek, hogy ilyen csodálatos könyveket írt, hiszen ma már el sem tudom képzelni hogyan élhettem eddig nélkülük. A filmet pedig már a 100. naptól kezdve visszaszámolom. Egyszerűen hatalmas rajongó lettem.

• 37.  Karvalits Annamari
  2012. 01. 26. 19:19

  Az Éhezők Viadala nekem nem disztópia, hanem egy párhuzamos univerzum, ami magába szippant, ahányszor kinyitom az egyik kötetét. A remény, a bátorság és az elszántság szinonímája. Egy örökláng.

• 38.  Patócs Dóra
  2012. 01. 26. 19:26

  Az Éhezők Viadala nagyon sok csodás élménnyel gazdagított, amit szerencsém volt átélni a sorok olvasása közben. Megmutatta, hogy a kilátástalan helyzetekből is van kiút, és nem szabad feladni. Sok más könyv néha lehúzott valami sötét, szomorú helyre, ez viszont energiával és élettel tölt meg. Kedvem lenne sokszor nyers halat enni, vagy bogyókat. Katniss szemszögéből átélni azt a sok szörnyűséget ráébresztett, hogy az én problémáim igazán nevetségesek egy 12. körzetbeli kamaszlányéhoz képest, viszont akármennyire is kegyetlen az a világ, mégis vágyom Panembe. A 12. körzetbe. A kerítésen túlra. Az arénába.
  Éhező vagyok...
  Éhezem a trilógia minden sorára, mert egyszerűen fantasztikus!
  Köszönöm az írónőnek, hogy megírta. A kiadónak, hogy kiadta. Anyukámnak, hogy megvette nekem. És az éjjeli lámpámnak, aki fényt adott az éjszaka és a könyv legsötétebb pillanataiban.
  A kedvenc trilógiám. ♥

• 39.  steffi
  2012. 01. 26. 19:29

  'Az élet szép, de élni tudni kell, az élet harc, s benne győzni kell!' Ezzel az idézetemmel kezdeném soraimat. A könyvhöz legalábbis ez illik a legeslegjobban.Az Éhezők Viadala regény egy lélektani mű. Egy csodás ember írta meg végre azt a művet amelynek jelentősége evolúcióról utódainkra terjed. Suzanne Collins írta meg a SZABADSÁGOT!A korban melyben a mélyérzésű Katniss él, olyan hataloméhes emberek vannak, kik mások életét áldozzák föl önmaguk érdekében.
  Egy lány csupán ennek az ellentettje egy a sok közül, aki felmerte vállalni az igazát.Feláldozta magát egy szép lélekért, a kishúgáért Pimprose-ért.
  Talán sokan nem érthetik miért,a lényeg szeretetért. Katniss a harmónia , az egyensúly aki fenntartja a 2 világa közt az életet. Egyikben családját tartja gyönge karján, másikban harcol mindenért, mindenkiért. Ő az igazság, melyet nehéz felvállalni, és ő a mennyei segítő, egy világ, egy körzet megmentője.Csodás ez a történet , mindenki szeretni fogja , aki egy picit is átlát a dolgok túloldalára.
  köszönöm neked író, hogy példát mutatsz az olvasóid számára.

• 40.  Sasvári Vivien
  2012. 01. 26. 20:42

  Emlékszem, mikor még az első kötet megjelenése előtt nézegettem a kiadó honlapját. Ott botlottam bele először a történetbe, és azonnal meg is rendeltem a könyvet.
  Nem vártam tőle semmit, fogalmam sem volt róla, milye lesz, de az biztos, hogy erre akkor sem tudtam volna felkészülni, ha már pontosan ismerem a trilógiát.
  Az első rész elvarázsolt. A sorok között duzzadó nyers energia, az élni akarás, a küzdelem...
  A második részt sokan kritizálták. Én úgy gondolom, ők nem látták benne azokat a mögöttes dolgokat, amiket Collins ki akart fejezni. Nem, itt nem a szerelmi háromszög a lényeg, hogy kit választ majd Katniss és hogyan lesz minden tökéletes a végén. Mert ebben a történetben semmi sem lehet tökéletes. Nem, amíg olyan társadalomban élnek, amely így elnyomja, és térdre kényszeríti a népét.
  A befejezés megrázott. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire a szívembe fog marni, hogy ennyire eggyé válok majd Katniss-szal, hogy érezni fogok mindent, amit ő, hogy ugyanúgy belehalok majd, ahogyan ő tette.
  Három csodálatos évem volt a trilógiával, és minden percét élveztem. Nem bánom, hogy a könyvek között egy év telt el. Rosszabb lett volna, ha egy hét alatt szippantom magamba mindhárom részt.
  Köszönöm Agave!
  Köszönöm, hogy elhoztátok Collins-t hozzánk, és köszönöm Totth Benedeknek a csodálatos fordítást!
  Nem lennék ugyanaz, ha nem olvashattam volna :)

• 41.  Lyraevi
  2012. 01. 26. 20:49

  Egy barátom ajánlotta nekem a trilógiát, mert tudta, hogy a Battle Royalet is nagyon szeretem, így valószínűleg ez is tetszeni fog. Nem tévedett, sok kellemes élményem fűződik az olvasáshoz, s habár naponta csak 3-3 fejezetet akartam olvasni, hogy tovább tartson, és ezekben a blokkokban részletesen kibeszélhessük a tartalmát, sokszor nem bírtam ki, hogy ne olvassak tovább... ;) Szeretem az olyan könyveket, amiben részletesen betekinthetünk a szereplők belső vívódásaiba, ráadásul ez az első könyv, amiben az egyik szereplő jelleme kísértetiesen hasonlít az enyémre. Így időnként borzongva olvastam, hogy az egyes döntései hová fognak vezetni, mert még közelebbről érintett a történet. Nem utolsó sorban pedig a harmadik könyv kellemes kikapcsolódást jelentett két záróvizsgatétel között is. Kíváncsian várom a filmet, ha csak fele olyan jó lesz, mint a trailer zenéje és hangulata, akkor már megéri megnézni!

• 42.  Réka
  2012. 01. 26. 21:35

  Nekem még a médiatanárom ajánlotta a könyvet...öreg szenilis csóka, de gondoltam utána járok nincs veszteni valóm. Bementem a könyvesboltba, kezembe vettem a könyvet és már éreztem h ezt nekem írták. Collins rám gondolt, mikor írta. És olvasás közben is, szinte teljesen eggyé váltam Katnissel. Ugynaígy vettem a kezembe a második és harmadik könyvet. Majd megőrültem h mi lesz az én/Katniss sorsa a harmadik kötetben. És most hogy már tudom, teljes nyugalom áradt bennem annak ellenére, h annyira nincs happy end-je. A filmről pedig annyi h kíváncsian várom, eddig az összes zenéjét letöltöttem és nem bírok betelni vele=)

• 43.  Angel5
  2012. 01. 26. 21:36

  Nekem egyszerűen azért tetszett, mert realista, persze azon túlmenően, hogy utópisztikus történetről van szó. Igaz, Katniss volt a könyv "hőse", mégsem lettek egyből szuper képességei, vagy természet feletti bátorsága. Egyszerűen azt tette, amit egy átlagos lány is tehetett volna, ha ilyen helyzetbe kerül. Talán a gondolkodása volt a leghasonlatosabb az enyémekhez, így könnyen megértettem, mit miért tesz.

• 44.  skf1
  2012. 01. 26. 21:59

  Most már kíváncsi vagyok erre a könyvre...ha ennyi hozzászólás született.Csak lehet hogy nőknek szól?...Mert 97% hölgy hozzászóló...

• 45.  Mandi
  2012. 01. 26. 22:18

  Mit is adott nekem? Egy-egy álmatlan éjszakát, mikor beragasztja a köteteit a kezembe, és nem hagy addig, míg nem értem az elsőtől az utolsó betűhöz.
  Mit jelent nekem? Néhány könyvgerincet a polcon, ami olyan tartalommal bír, mely felnyitja az ember szemét, érzelmeket áraszt, elgondolkoztatja arról, mennyire igazak is a sorok, és ami legjobban tetszik az a hatás, hogy nehezemre esik letenni, ha egyszer elkezdem... úgyhogy, nem is teszek már rá próbát, hogy akár egy pillanatra is abbahagyjam az olvasását...

• 46.  szpetra
  2012. 01. 26. 23:05

  Hogy mit jelent ez a könyv számomra? Eléggé nehéz megfogalmazni. Amikor olvasom, együtt örülök és szomorkodom a szereplőkkel. Érzem a fájdalmukat, a rémületüket, a dühöt, amit éreznek. A feszültséget néha tapintani lehet, máskor meg majd kiugrok a bőrömből, annyira izgulok... de valami mást is érzek. Ezt a valamit, nem is lehet nagyon megfogalmazni. Én leginkább varázslatnak hívnám. Ez a varázslat az, amit Suzanne Collins-tól kaptunk. A kapocs, ami összetartja a rajnogókat. A dolog, amitől ha két rajongó találkozik, már félszavakból értik egymást. Ez a varázslat az, amiért mi mind itt vagyunk. A dolog, ami miatt olyan közelinek érezzük magunkhoz Katniss történetét, és amire minden egyes nap szükségünk van, hogy nekivágjunk az újabb, ismeretlen napnak. Ez a varázs nagyon fontos, úgyhogy vigyáznunk kell rá! Számomra ez a megfoghatatlan dolog az igazi ajándéka a törénetnek. :)

• 47.  Süti
  2012. 01. 27. 1:33

  Most el kellett gondolkodnom...

  Amit szeretek a könyvben az az, hogy a világ amelyben játszódik nem is annyira lehetetlen, végtelenül egyszerű, könnyű elképzelni, hiszen jelen korunk egyfajta kifigurázása.
  Ebbe a világba, mely szinte sikít a megváltásért, helyez bele az írónő egy olyan főhőst, akivel bárki érvényesülni tud, s akit bárki irigyelhet, hiszen a kifinomult igazságérzet mellett meg van a képessége, hogy tetteivel megmozdítsa a világot.
  Számomra ez a legszebb a könyvben: nem fél kimondani, hogy a világ rosszul működik és mer adni egy hőst, akiben hinni lehet és akit érdemes követni.

  Kiolvasva a könyveket pedig csak ezen tűnődtem: "Hol van a mi Katniss-ünk?"

• 48.  Mixi
  2012. 01. 27. 16:45

  Számomra nagyon fontos ez a könyvsorozat, mert az olvasása közben az ember kiléphet a szürke hétköznapokból, elfeledkezhet a saját gondjairól és az időről.
  Nálam bekerült, azon könyvek közé, amelyeket sokszor elolvasok, és újra, meg újra magával ragad az írónő által teremtett világ, a szereplők története. Ha valaki megkérdezi milyen könyvet ajánlok, ez az első, ami eszembe jut és bátran el is mondom neki, hogy nekem ez a kedvenc könyvsorozatom.

• 49.  Nagy Auróra
  2012. 01. 27. 18:06

  Nem lehet felülmúlni semmi az ami puritán módjával megváltoztatná Katniss példáját boldog vagyok és mosolyog a szívem, hogy ennyien szertejük ezt a fantáziadús regényt!
  Ez a regény beleírta magát a tinik történelmébe. Hála és ezer csók a boldog napjaimért, mióta megvettem a könyvet. Úgy érzem vettem vele magamnak egy világot!

• 50.  Hajnal Dalma
  2012. 01. 27. 18:17

  Szép érzés töltött el legbelül , amikor elolvastam a regényt verset is írtam róla:

  Élt egyszer egy lány,
  Egyszerű volt csupán.
  Nem volt semmi gondja,
  míg jött a horror napja.
  A kiválasztás húgára esett,
  Katniss szívében beesteledett.
  Elkergette a szép álmokat,
  Vérkeringése tartott bálokat.
  - Én megyek helyette!-
  Hangzott a mondat, melyben
  Egy történelem íródott helyben.
  Katniss szíve lassabban vert,
  Itt a nap , ez életre kelt.
  A csata napja a szabadságért,
  Családjáért, kishúgáért,
  mindent bele!
  Percekkel késöbb a csatát megnyerte.
  Közben barátra lelt, vagy szerelemre?
  Peeta tudja csak igazán a dolgot.
  Gale Katnissel vadászgatott.
  Majd jött a futótűz igazi álom,
  hab a tortán én már látom,
  újra harc, majd diadal.
  Katniss a harmónia a itt győzött
  az Igazság hangja
  emberek talpra
  Gratlálunk Katniss
  Hogy példát mutattál!

• 51.  Reny
  2012. 01. 27. 22:35

  Engem már a könyv leírása is megfogott. De amikor elkezdtem olvasni az, amit elképzeltem róla teljesen megváltozott. Természetesen jó irányba. Olyan érzések szabadultak fel bennem, amit még egyetlen egy könyv olvasásakor sem éreztem. Mély nyomott hagyott minden egyes fejezet elolvasása. Suzanne Collins fogta a törékeny kis lelkemet, felültette egy hullámvasútra, és összezúzta, minél kegyetlenebb csapdákkal. Mindig lángra gyújtott valamit, amit soha sem hagyott, hogy kialudjon. Mindig jött valami új és váratlan esemény, ami újra felkavart minden porszemet. Az események folyásán csak ámultam és bámultam. Katniss jelleme, de nem csak az övé, az összes szereplőé magával ragadott és az a világ, ami erre kényszeríti az ott élőket, megmutatja, hogy ma hova fajulhatnának akár a dolgok. Nagyon tetszett a történet. Imádom, a kedvenc könyveim közé tartozik. Már alig várom, hogy láthassam filmben is, de addig se keseredem el, mert a könyv még mindig itt van…

• 52.  EgyKönyvmoly
  2012. 01. 28. 9:42

  Összefoglalva: tartalmas, jól megírt, csöppet sem átlagos, teli van mondanivalóval, felpörgeti az adrenalin szintet, és a szívedbe is utat talál.

• 53.  phzs
  2012. 01. 28. 10:05

  Írtam a trilógiáról a blogomon, Itt.
  ecet-es-olaj.freeblog.hu/archives/2012/01/05/Az_ehezok_viadala/
  Ami legjobban megfogott, az a következő:
  Az írónő két ihlető forrást nevezett meg. Az egyik a Minotaurus mondája a görög mitológiából, akinek az athéniak minden évben gyermekeket adtak áldozatul, illetve a valóságshow-k szép új világa. Én még egy hatást érzek nagyon erősen, különösen az első kötetben. Shirley Jackson pár oldalas novellája a Lottery/Sorsolás az a fajta disztópia, mikor a gonosz nem kívül, hanem belül van, amikor az emberi önzés teszi lehetővé az abszurd kegyetlenségek megtörténtét. A könyv kezdete ennek a novellának az újraírása, tisztelgés és feszültségteremtés egyszerre. Collinsnak van ahhoz ereje, hogy a harmadik kötetben visszájára fordítsa azt, ami a nyitójelenetben pozitív. Katniss önfeláldozása, és ezzel az egész harc értelme megkérdőjeleződik akkor, amikor bekövetkezik az, amit Katniss meg akart akadályozni. Innentől kezdve a lánynak csak arra lesz ereje, hogy az ép eszét megőrizze, és bár úgy tűnhet, hogy gyógyultan búcsúzunk el tőle, neki még mindig vannak erős kétségei.

• 54.  nikki
  2012. 01. 28. 14:33

  A könyv olvasása számomra egy olyan utazás volt, melyet végig izgultam, hiszen nem tudtam mi lesz a sztori végkimenetele és izgultam a szereplőkért, akik a szívemhez nőttek. Ugyanakkor nagyon élveztem az olvasását, hiszen közbe kikapcsolhattam az eredeti világot és egy olyan új világban találtam magam, melyben azonosulva a főszereplővel én is hőssé válhattam. :) A történet egy olyan utópisztikus világot ír le, melyben ugyan nem szívesen élnék, de mégis a lapok forgatása közben örültem, hogy azon a "helyen" lehetek. Egy dolgot azonban sajnálok... az az, hogy vége lett. :( A könyvet csak ajánlani tudom bármely műfaj kedvelőinek, hiszen megtalálható benne az igaz szerelem, az önfeláldozás, barátság, család, egy jövőkép, és a nagy csata sem marad el. Egy barátom mesélt a könyvről, kinek köszönhetően megvettem, ezt követően én is ajánlottam pár ismerősömnek, és ez a láncfolyamat talán sosem szűnik meg és az egész világ ismerni fogja miről is szól Az Éhezők Viadala. :)

• 55.  Csobán Szabina
  2012. 01. 28. 15:21

  Hogy mit is jelent számomra?Egyszerűen nem tudnám megfogalmazni,sem összeszedni.Az egyik barátnőm unszolására kezdtem el olvasni és azóta már a kedvencemmé vált.Nem nagyon szeretem a filmeket,amik könyvből készültek,de ebben az esetben biztos vagyok benne,hogy a film nagy siker lesz,és mindenképp az elsők közt szeretném megnézni. :)

• 56.  Zsizsinho
  2012. 01. 28. 15:24

  Szilvásbuktát, mert azt szeretem.

• 57.  Titti
  2012. 01. 28. 15:26

  Két perccel a trilógia befejezése után ez jött ki belőlem:

  „Paff vagyok, totál KO-val győzött felettem. Még egy ilyen manipulatív szuggesszív mocskot, mint Suzanne Collins.
  Csak lesek magam elé, megmagyarázhatatlan ürességet és szív tájéki facsarást érzek. Annyira, de annyira sajnálom.”

• 58.  Petya
  2012. 01. 28. 15:28

  Hogy én mit szerettem ebben a sorozatban? Ami a leginkább megfogott az bizony Peeta és Katniss kapcsolatának alakulása. Az első könyv legérdekesebb szála számomra az volt ahogy a Katniss egyre közelebb került Peetahoz úgy hogy nem volt tisztában azzal a fiú nem szerepet játszik és azzal se, hogy ő is a valóságot adja vissza. nekem ez volt a legjobb a történetben, hogy mikor esik le a lánynak mit is érez valójában. Hisz ha belegondolunk annyira valós, hogy sokáig az ember nem tudja hogy akit a barátjának tart igazából szeret:)

• 59.  Tóth Réka
  2012. 01. 28. 15:45

  lebilincselő,hiteles személyekkel teli és bámulatos!Én csak ezekkel jellemezném.Lebilincselő,Katniss szeretete a családjával szemben,az élni akarásával!Hiteles személyekkel teli,mert a szereplőkben magunkra ismerhetünk és átérezhetjük szenvedéseiket.Bámulatos,mert olyan emberekről ír akiknek az életük múlik akár egy döntésen és mégis,mégis saját maguk tudnak maradni!Számomra egy felejthetetlen élményt jelent,melyre mindig emlékezni fogok és még nem volt olyan könysorozat amit kb. egy hét alatt olvastam volna el!Kedvenc részem a harmadik könyvből,amikor Peetát visszahozzák a kapitóliumból,mikor kicsit már maga lesz és csak annyit kérdez "Igaz vagy nem igaz?"

• 60.  Szabó Katalin
  2012. 01. 28. 16:00

  Az éhezők viadal egyáltalán nem az a tipikus boldogan éltek, amíg meg nem haltak történet. És pont ez tetszett benne, végre valami más, valami új. Sokat gondolkoztam a könyvek elolvasása után, és elgondolkodtató, hogy valójában nem is annyira lehetetlen jövőkép amit az írónő elénk tárt. De mégis számomra a legjobb és egyben legrosszabb a történetben, hogy Katniss bármire képes a családjáért, de pont azt nem tudja megmenteni akiért az elejétől fogva harcolt, hogy életben tartsa - a húgát. Karácsonykor vettem meg a könyveket, és három nap alatt elolvastam az összeset és egyszerűen képtelen voltam letenni, az utolsó harminc oldalt végigsírtam. Napokig csak ezen járt az agyam és elég sok idő kellett, amire lenyugodtam és egy másik könyvet is a kezembe tudtam venni. Eddig nem volt még olyan könyv ami ennyire felkavart volna. Az, hogy mennyire megtörtek és tönkretettek két fiatalt, és még sokan másokat, mindezt csak szórakoztatás céljából. (de ők már soha nem lesznek teljesen egészek, mert erre mindig emlékezni fognak). De Peeta utolsó kérdése is annyira megható Szeretsz? Igaz vagy nem igaz?
  Nehéz kiemelni azt, ami a legjobban tetszett, de az biztos, hogy ezeket a könyveket még nagyon sokszor elfogom olvasni.

• 61.  Balázs Boglárka
  2012. 01. 28. 16:02

  Azon szerencsések közé tartozom, akik angolul olvasták el a könyvet, még a magyar megjelenés előtt. Magával ragadott a történet, az első könyv után alig bírtam kivárni, míg unokatesómtól kölcsön kaptam a sorozat második, illetve harmadik részét is. Elképesztő, ahogy Collins megálmodta ezt a történetet. Az én kedvencem Prim volt, hisz ő a szemünk láttára nőtt fel, a három könyv alatt. Örülök, hogy vannak még olyan sikerkönyvek, amikben nincsenek vámpírok, vérfarkasok, a középpontban nem a párkapcsolat áll, hanem egy független, bátor és kitartó lány, aki próbál túlélni. Én a hősiességgel és kitartással jellemezném a könyvet. Számomra egy új világ megismerését jelentették a könyvek, a jövő egy elképzelése, repülő autók és időutazás mellőzésével. Nagyon tetszik, hogy az írónő nem olyan sokat változtatott a jövőn: ugyanazok a szokások maradtak meg, az éhezés, a munka a jelenben is ugyanúgy megvan, és a diktatorikus elemek a múltból sem olyan ismeretlenek. Emellett örülök, hogy a kalandos, és véres jelenetek mellett megjelenik a barátság, a szerelem, a család is. Így bármelyik ismerősömnek tudom ajánlani a könyvet.

• 62.  Éva
  2012. 01. 28. 16:05

  Az Éhezők viadala számomra nem az örömöt jelenti. Olvasni csodálatos volt, kétségkívül az egyik legjobb trilógia amit életemben olvastam, de míg az olvasása izgalommal, bánattal, hitetlenkedéssel töltött el, az öröm ritkábban kapott helyet benne. Hisz ebben a könyvben nem a boldogság a lényeg. Hogyan is lehetne örülni, ha minden évben meghalnak a gyermekek? Katniss túlélte, ez fontos, mégis a többiek miatt az öröm nem lehet teljes. Sok elhunyt szereplő miatt átéreztem én is a gyászt, noha nekünk, ebben a világban fogalmunk sem lehet arról, hogy milyen lehet egy ilyen viadal. Talán soha nem tudjuk meg. Talán mégis? Talán bekövetkezik az, amit Suzanne Collins leírt. Csak reménykedni lehet abban, hogy ilyen sorsa nem lesz az emberiségnek. Mégis elgondolkodtató. És imádtam minden szavát.

• 63.  Zsuzsi
  2012. 01. 28. 16:10

  Sok könyvet olvastam már, de kevés gyakorolt rám ilyen hatást.
  Amikor elkezdtem olvasni, úgy gondoltam, hogy ez is csak egy egyszerű, élvezetes történet lesz, de tévedtem, mert ez a történet elképesztő, izgalmas, elgondolkodtató, olykor-olykor humoros, szívszorongató, és néha annyira igazságtalan, hogy legszívesebben falhoz vágnám a könyvet, de nem teszem, mert reménykedek, hogy a következő oldalon valami jó fog történni a szereplőkkel.
  Abban pillanatban, mikor befejeztem a könyvet egyszerre érzetem örömöt és mély szomorúságot. Véget ért a történet, itt kell hagynom a szereplőket és ki kell lépjek ebből a világból, mely éjszakákon át magával ragadt. Idővel a szomorúság elmúlt és boldog voltam, hogy egy ilyen hihetetlenül jó történettel gazdagodtam.

• 64.  J.Nikolett
  2012. 01. 28. 16:12

  Az interneten láttam egy képet, ahol a kedvenc sztárom ezt olvasta, és nem csak nála láttam már. Úgy gondoltam nem lehet olyan rossz könyv, ezért másnap elmentem a könyvesboltba és megvettem az első részét. Amikor elkezdtem olvasni nem tudtam mire vélni a történetet. Az első fejezet nem ragadott el, de gondoltam azért elolvasom. Végül már annyira tetszett a történet, hogy le sem raktam a könyvet. Peeta az elejétől fogva nagyon szimpatikus volt, és azt akartam, hogy Katniss összejöjjön vele. Nem is kell mondanom, hogy mennyire örültem amikor először megcsókolta... Minden nap vittem magammal a könyvet az iskolába, és órák közben is elővettem, és olvastam (ami nem tett jót a jegyeimnek). Egy hét alatt kiolvastam és a vége annyira kiborított, hogy elmentem megvenni a második részét is. A hatás ugyanaz volt: 1-nél előbb nem feküdtem le aludni, és reggel a buszon is ezt olvastam. Amikor azzal is végeztem, szomorú voltam, hogy még ennyit kell várnom a 3. részre. Amikor megjelent elmentem a könyvesboltba és megvettem. Sajnos csak Mikulásra kaptam meg, de amint a kezembe került, egyből elkezdtem olvasni. Nem gondoltam volna, hogy ennyire véres lesz. Minél többen meghaltak benne, annál szomorúbb lettem... és amikor Prim meghalt, tényleg elsírtam magam. Úgy éreztem, hogy nem volt értelme Katnissnek elindulni a viadalon, és hogy mindenki hiába halt meg. Végül rájöttem, hogy van értelme, hisz Katniss talán soha nem jött volna össze Peetával. Az elejétől fogva tudtam, hogy Liam ott fogja hagyni Katnisst, és ezért nem bírtam őt annyira. Nagyon sajnálom, hogy nem lesz több része, de a mozifilmet már iszonyatosan várom. Végre megélhetem a történteket úgy, ahogy a képzeletemben lezajlottak. Tudom, hogy fantasztikus film lesz, és nagyon remélem, hogy nem fejezik be az első résszel, és lesz folytatás.

  Ez volt az első olyan történet, ami érzelmeket váltott ki belőlem, ezért nagyon sokat jelent nekem. Ami azt illeti, még íjászkodni is elkezdtem, persze csak házi készítésű íjjal. Egy oldalt is elkezdtem csinálni, de megvárom, míg beindul ez a téma, és akkor folyamat írni fogom. Már próbáltam ilyen plakátot szerezni, de már a moziban lefoglalták őket.

• 65.  J.Nikolett
  2012. 01. 28. 16:14

  Elnézést, Gale-t akartam írni a Liam helyett :$

• 66.  Harangi Viktória
  2012. 01. 28. 16:19

  Már régóta el akartam olvasni Az éhezők viadalát, de húztam-halasztottam. Aztán hallottam, hogy filmet készítenek belőle, ezért csak le vettem a polcról és kinyitottam. Ez volt délután 4-kor. Este 8 órakor már nem maradt köröm a kezemen, és már csak 5 oldal volt hátra Katniss első kalandjából. Nem is kérdés, másnap már rohantam a könyvesboltba a második és harmadik részért. A második kötet - az elsőhöz hasonlóan - pár óra alatt "elfogyott". De a harmadikkal nem tudtam mit kezdeni. Annyira kivert a víz, hogy mi lesz Peetával és Katnissal, hogy nem mertem belekezdeni. Másrészről pedig alig bírtam magammal, hogy ne olvassam. Aztán lassanként próbáltam haladni vele, de nem ment! Ahogy pörögtek az események, egyik szereplő halt meg a másik után. Hol sírtam a könyvön, hol nevettem, hol átkozódtam, valamikor pedig egy az egyben elment tőle a kedvem... de mégis folytattam, mert olyan borzongás járt, ami könyvek esetében mostanában már ritkán. A három könyvvel végül három nap alatt végeztem és a harmadik nap végére már kicsit delíriumos állapotba kerültem, és ezzel a szóval tudnám jellemezni a könyv hangulatát is: delíriumos; néhány csavartól a tudat elborul - ahogy egy-két szereplőé is -, és érzékcsalódással járó átmeneti tudatzavar - mintha egy mutáns méh csípne meg -. A könyv olvasása után még napokig el voltam borulva, főleg, hogy én mindig úgy gondoltam erre a könyvre, mint ifjúsági könyvre, de véleményem szerint olyan dolgokat ír le, és olyan példákat jelenít meg amiről nem csak az ifjúság vehetne pélát, hanem jó néhány felnőtt is.

• 67.  Szatmári Péter
  2012. 01. 28. 16:34

  Számomra komoly társadalomkritikát, mely az egész sorozaton átívelő ellentétekből és szituációkból fakad.

• 68.  Sebestyén Katalin
  2012. 01. 28. 17:04

  Sok jó kritikát olvastam róla, így hát megvettem az első kötetet, aztán valahogy minden máshogy alakult, majdhogynem egy évig állt a polcomon, mire levettem és olvasni kezdtem. Először nagyon furcsa volt, hiába olvasok sokat, nem voltam hozzászokva a jelenidőhöz, azon is gondolkoztam, hogy félbe hagyom. (tudom, hogy butaság, de szinte irritált :( )
  Erőt vettem magamon így olvastam tovább... tovább... és már vége is volt a kötetnek. Mikor letettem, csak ültem az ágyon... teljesen a hatása alá kerültem, nem tudtam, hogy mit érezzek, nagyon vegyes érzések kavarogtak bennem. Ehhez foghatót korábban még nem olvastam, maga a világ, azok a körülmények, maga a viadal, mind olyan dolgok, melyet átélni nem szeretnék. Megfogott, hogy Katniss nem az a tipikus "tökéletes" karakter, sőt... gondoljunk csak az arénában történtekre (hogy miért cserébe kaptak csomagot, és ezt ő szépen ki is használta, na meg Peetát is). A sorozat többi kötete is fantasztikus volt, hol elszorult a szivem, hol boldog voltam, hol pedig mélységesen utáltam egy-egy szereplőt. Imádom a sorozatot, mert sok mindenre hívta fel a figyelmem, nyitotta ki a szemem, ezáltal megtanultam jobban becsülni azt, amim van.

• 69.  Macooka
  2012. 01. 28. 17:05

  Suzanne Collins trilógiájával kezdtem az újévet. A három könyvet összesen három nap alatt olvastam el, mert a történet igencsak izgalmakban bővelkedő volt. Miután "kivégeztem" a történetet, sokan kérdezték tőlem, hogy Team Gale vagy Team Peeta? Nos, én határozottan azt mondom, hogy ennél a könyvnél nem az a lényeg, hogy Peeta vagy Gale a megfelelőbb Katnissnak, vagy mi lesz a szerelmükkel.. Akik így gondolkoznak, azok úgy vélem nem fogják fel az olvasmány valódi jelentőségét és üzenetét mindannyiunk számára. A könyv igen éles társadalomkritikát fogalmaz meg, amit nyugodtan vonatkoztathatunk akár a mai világra is, a mai élet rengeteg jellemvonása szembejött velem olvasás közben. Ugyanakkor a történet nem csak ezért élvezhető; úgy vélem az igazán jó könyv mindenféleképpen erős és maradandó érzéseket képes kiváltani az emberből, ami nem csupán annyit jelent, hogy szeretem-e valamennyire az adott történetet, vagy tetszett-e.
  Ugyan mint említettem nem volt olyan rég, hogy befejeztem Az éhezők viadalát, mégis nem volt eddig olyan nap, hogy ne jutott volna valamiért az eszembe. Ha másként nem, de az aktuális események miatt. Azóta kiolvasta már anyukám, nagymamám, a barátom, de még az anyósom is :) Nem tudom számukra milyen jelentősége van a történetnek, abban viszont biztosítottak, hogy nem múlt el nyomtalanul. És hogy nekem mit jelent? Azt sajnos nem tudom megfogalmazni, túl összetettek a gondolataim.. :)

• 70.  Nita
  2012. 01. 28. 17:14

  Itt, az Agave blogon olvastam először arról, hogy megjelentetitek Suzanne Collins könyvét, és a története meg amit írtatok róla, rögtön megfogott, így már megjelenéskor elolvastam az első részt, ami nem okozott szerencsére csalódást.
  A folytatásokat ezek után már alig vártam, és főleg A kiválasztottat, ami a trilógia csúcsa, és a tavalyi év egyik legjobb könyve lett számomra. Ezt írtam róla értékelésként a moly.hu-n, ami jól jellemzi az érzelmeimet az egész trilógiaához:
  "Katniss az első részben lángra lobbant. A másodikban magas hőfokon lángolt. De egyszer minden láng kialszik, és akkor szembe kell nézni a hamvakkal. A hamvakkal, amelyek mindent beborítanak, elfedve a dolgok valódi természetét. Barát vagy ellenség? Szerelem vagy gyűlölet? Élet vagy halál?
  Nem gondoltam volna, hogy a harmadik kötet ilyen depresszív lesz. Még Katniss is megkérdőjeleződik számunkra. Ki ő? Egy vadász, aki a családját menti? Egy egyszerű lány? A Fecsegőposzáta? Egy kegyetlen, számító lázadó? Úgy vélem, egy kicsit mindegyik ő.
  És mindannyiunkban van egy darab Katniss. Benned is. És benned is. És igen, bennem is. Egy láng, ami a belsőnkben lobog. De nekünk sem szabad felednünk, hogy a hamvakkal egyszer szembe kell majd néznünk…"

• 71.  Nina
  2012. 01. 28. 17:36

  Életem eddigi legjobb disztópiás olvasmánya. Ha azt mondom ez a könyv lenyűgözött, akkor sem tudom teljesen körülírni azt az érzést, ami hatalmába kerített, miután elolvastam. Mást képzeltem, de jobbat kaptam. Felülmúlta a várakozásaimat, és nagyon jó érzés, hogy részese lehetek ennek a világnak,a mit a könyv nyújt. Mármint nyilván nem az aréna, a kapitólium, stb. de megfogott a történet, a karakterek, az atmoszféra és minden egyes részlet a helyén van. Úgy ahogy megírták, tökéletes.
  Végig abban a világban éltem, rabul ejtett a közeg, és úgy olvastam, mint aki legalább is megszűnt létezni, csakis ott jártam-keltem, ahová röpített a mű.

• 72.  ejjfel
  2012. 01. 28. 17:42

  Nekem a sorozat egyedi élményt nyújtott.
  Izgalmakkal teli volt, és azonosulni tudtam a karakterekkel. A történet fonalát is könnyedén követtem, nem zökkentettek ki oda nem illő részek, bár számomra angolul élvezetesebb volt az olvasás.
  Tetszett a párhuzam, a mostani, és a könyvbéli világ között, örültem, hogy végre olyan történetet is találtam, ami nem csak a felszínt kapargatja az izgalom, és érzelmek terén, hanem elmélyül bennük, és elvezeti az olvasót egy fantasztikus kalandba.

• 73.  moncsycsy
  2012. 01. 28. 17:49

  Amikor elöször olvastam a trilógiáról, akkor a következő Harry Potter és Twilight sagaként emlegették. Mivel mind a kettőt szerettem, hát gondoltam, ez se lehet rossz és elolvastam. Azon kívül, hogy imádtam és még az elejét sem tartottam unalmasnak, sőt,örültem,van végre mondanivalója a könyvnek. Az egész Kapitólium, meg a diktatúrája elgondolkodtató volt. Miért is engedi meg magának ez a hatalmi rendszer, hogy gyerekek öldössék egymást? Ráadásul nem a szokványos szerelmi szál jelent meg, ahol szegény lány szenved a fiú miatt, mert az még a létezéséről sem tud. Izgalmas volt és olyan fordulatok voltak, amiket álmomban sem gondoltam volna. Az egyetlen dolog, amit negatívumként tudnék felhozni, az a lapok száma.:)

• 74.  Laura
  2012. 01. 28. 17:50

  Én úgy döntöttem a főszereplő szemszögéből fejtem ki, bennem milyen érzések keltett fel ez a triológia:Ahogy átléptem a küszöböt, rögtön éreztem, hogy a hajnali hűvös levegő megcsapja az arcom.Ilyenkor nem korlátoz senki,mindent úgy csinálok, ahogy én akarok.Amikor meglátom az erdőt, mindig valami furcsa érzés ébred fel bennem.A szabadság.Taposom az avart, szomjasan nyelem az erdő illatát.Mintha hívna.Valami különleges erő vonz magához, és marasztal.Amikor ott álltam a tömegben, és a hugomat arréblökve bizonytalanul a szinpad felé közeledtem, az agyam üres volt, a testem önálósúlva ment előre.Bal, jobb, bal jobb..raktam egymás után lábaimat.De most összevissza cikáznak a gondolataim, azt sem tudom mihez nyúljak. Remegve kilövöm a nyilat pont a mókus szemébe, ami erejét elvesztve tehetetlenül lezuhan a fáról.Ölni mindenki tud..De talán már sohatöbbé nem marad önmaga.Másnap..Egy olyan rémálomba csöppentem amiből akkor sem ébrednék fel, ha beleverném a fejem a falba.Elkezdődött.Néha észre sem veszed, hogy mennyire fontos vagy egyes embereknek.Itt jön a képbe az a fiú akire más szót nem is találhatnék:angyal.És túléltem.De ahogy mindenkivel is, velem is így van, újabb kihívásokkal kell szembenéznem.És igen.Valóban az én indításaimra lázadnak a körzetek.Egy lazadást indítottam el, és bármennyire is furcsának hangzik az én kezemben van több ezer ember élete..Én csak egy báb voltam eddig, akit úgy rángattak ahogy akartak, de..Ez mostantól megváltozik.Többé nem leszek egy tehetetlen eszköz.Miután kimentettek a viadalról, és 13dik körzet földalatti zugában felébredtem, és mindent megtudtam, csak erősítette bennem az akaratot, hogy harcoljak, és hogy ne nézzem tétlenül, ahogy emberek életét tapossák szét.Szinte mindenkit elveszítettem, akit szeretek.Apa.Prim.Cinna.Ruta..Ezt mind értetek teszem.Az érzésért:Szabadság.(Én teljesen átéltem..mintha velem történt volma meg.. [;)] )

• 75.  blankaveronika
  2012. 01. 28. 18:03

  A New Yorkban élő unokatestvérem küldte el az első részt. Csak ennyit írt bele: "Na, most már tudsz igazán jó könyvet olvasni." Ez lett a legnagyobb kincs a könyvespolcomon. Nem gondoltam volna, hogy ez a műfaj tetszeni fog, de mikor a végére értem, egyszerűen azt éreztem, hogy IGEN. Ez tényleg Az A KÖNYV. Azóta csak szuperlativusokban tudok beszélni róla, és már a barátaimat is megfertőztem a lázzal.
  Egy mondatban, aki jó könyvet akar olvasni, az ezt vegye a kezébe.

• 76.  Gabcsika1
  2012. 01. 28. 18:06

  Először a moziban láttam a film változat előzetesét, és utána muszáj volt megkeresnem a moly.hu-n az értékeléseket, mert ugye mutatták, hogy egy könyvből készült. Csupa jókat írtak róla, így karácsonyra azt kértem, megkaptam és utána gyorsan el is olvastam. Bevallom, a fülszöveg alapján voltak kétségeim, mert a "gyerekek gyilkolják egymást" távol áll tőlem, de aztán rájöttem, hogy ez egyáltalán nem erről szól. Az írónő ezekkel a karakterekkel tulajdonképpen példaképet állít elénk (legalább is én így gondolom), mert Katniss határozott, önálló (képes ellátni a családját), ügyes, önfeláldozó (nem tudom, hány ember lenne képes elmenni a tesója helyett a halába), bátor, okos. Ott van Peeta, aki segítőkész, kedves, meg tudja érinteni az emberek lelkét. És az összes többi szereplő is tökéletesen szerethető.
  A történet meg annyira izgalmasan van megírva, hogy az ember lerágja mind a tíz körmét, mire elolvassa mind a három kötetet. Nekem majdnem minden fejezet végét le kellett takarnom, nehogy véletlenül hamarabb elolvassam. :)
  Tipikusan olyan könyv, hogy az ember akkor is agyal rajta, amikor éppen nem olvassa.
  A Harry Potter óta nem olvastam ilyen jó könyvsorozatot, és már nagyon várom a filmet. :)

• 77.  D2
  2012. 01. 28. 18:25

  Nagyon tetszett, hogy minden irrealitása ellenére a trilógia legfőbb erénye a realitás. Hogy képes a valóságot megteremteni. Katniss és Peeta, az elátkozott szerelmesek. Azok is maradnak, mert mindig azok voltak. Egyikük sem képes túllépni azon, amin keresztül mentek: a két viadal, a sok halott, hogy gyilkosokká váltak, hogy elpusztult az otthonuk, és meghaltak a családtagjaik, barátaik. Mégis képesek továbbfolytatni, de érezzük, hogy haldoklanak…

  Meglepett a könyv vége. Arra számítottam, Collins olyan utat mutatott, amiben a végállomás a biztos halál. Ennek ellenére csodálkoztam, hogy se Gale, se Peeta nem halt meg. Primnek pedig meg kellett halnia (sokféle szimbólum volt Prim, őt már az elején eltemette Collins), ez tiszta sor. Gale új életet kezdett, amiben az örökkévalóságig szenvedni fog a tudattól, hogy az ő találmánya ölte meg Katniss húgát. Katniss minden borzalom ellenére képes volt továbblépni Peetaval, és a sosem vágyott mégis szeretett gyerekeivel.
  Igaz, vagy nem igaz?
  Igaz.

• 78.  Fummie
  2012. 01. 28. 18:29

  Amikor a kezembe vettem az első könyvet, még nem igazán tudtam, mire is számíthatok, de semmiképpen nem gondoltam volna, hogy ennyire letaglóz, magával ragad és beszippant. Arra gondoltam, ez is csak egy újabb fiataloknak készült fantasy, amit persze szeretek, de nem lesz az életem része. Hatalmasat tévedtem, de örülök, hogy így alakult. Karácsonyra kaptam meg a könyveket, úgyhogy csak nemrég olvastam őket, mégis ahogy becsuktam, szinte remegett a kezem, hogy újra elölről elkezdjem az egészet. Nem is értem, hogy képes valaki napokon keresztül olvasni, mikor először veszi a kezébe, hiszen én olyan szinten képtelen voltam letenni a könyvet, hogy egy éjszaka alatt végeztem vele. Biztos vagy benne, ha le is tettem volna a könyvet, nem lettem volna képes aludni, hiszen ezen járt volna az agyam. Kicsit szomorú vagyok, hogy ilyen későn ismerkedtem össze ezzel a sorozattal, de egyben boldog is, mert nem kellett hónapokat várnom, hogy kezembe vehessem a következő részt. A harmadik részt január közepén kaptam csak kézhez, úgyhogy a második rész után volt egy kis pihenőm, de nem sok. Sajnálom, hogy ilyen hamar végeztem ezzel a trilógiával, mert kevés időt tölthettem Panemben. Mióta befejeztem az utolsó részt is, kicsit olyan sivár minden, hiányzik a világ és hiányoznak a szereplők. Kicsit pihentetnem kellene az olvasást is, mert semmit nem találok olyan izgalmasnak.

  Alapvetően nem szeretem a jelen időben írt könyveket, főleg, ha az elbeszélő E/1 mesél, de ennél a könyvnél oldalakkal később fedeztem fel, hogy jelen időt használ, és úgy gondolom, talán így még hatásosabb. Collins olyan fantasztikusan bánik a szavakkal, hogy az egész könyv magával sodor, úgy érzem, mintha én is ott lennék a dolgok közepében. A szereplőket sem zártam annyira a szívembe az elején. Kedveltem a legtöbbjüket, de nem voltak fent azon a bizonyos listán, ahova én a kedvenc szereplőimet rakom. A végére pedig annyira megszerettem őket, hogy nem egyszerűen sírtam a második és harmadik könyv végén, de szabályosan zokogtam. Annyira, hogy nem is láttam már olvasni. :) A témával hamar megfogott magának az írónő, nagyon szeretem az ilyen kegyetlenkedéses történeteket, ahol nem finomkodnak a leírással, hanem tényleg megmondják, milyen az, ha valakit megölnek. Számomra ez a könyv nem a szerelemről szól, hiszen az olyan mellékesen van jelen, hogy talán el is hanyagolható, hanem a harctól és a reményről. Az önfeláldozásról, a barátságról, a szeretetről és az összetartásról. Megmutatja, ha összefogunk és segítünk egymásnak, igenis nyerhetünk. A világ, amelyben játszódik, egyfajta görbe tükröt mutat a mai társadalomnak.
  Amikor befejeztem a harmadik könyvet, csak ültem, sírtam és bámultam magam elé, mert egy értelmes gondolatot nem tudtam volna megfogalmazni. Egyszerűen fantasztikus volt a sorozat, egy új világgal ismertetett meg, kimenekített a hétköznapok problémáiból, és valami sokkal fontosabb és nagyobb dologra mutatott rá. Köszönöm, hogy elolvashattam, hogy egy új élménnyel gazdagodhattam. :)

  (Elnézést, hogy ilyen hosszúra sikerült, de úgy érzem, csak így tudtam leírni mindent. :)

• 79.  szil0214
  2012. 01. 28. 18:35

  Az éhezők viadala trilógia volt számomra 2011 legnagyobb meglepetése.
  Sokáig nézegettem, végül rászántam magam és megvettem az első kötetet. Annyira tetszett, hogy egy nap alatt kiolvastam és azonnal megvettem a folytatást.
  Régen olvastam olyan könyvet, ami ennyire beszippantott volna magába. Teljesen a hatása alá kerültem.
  Egy hihetetlenül jól megírt történet,a világ, amit az írónő kitalált nagyon egyedi, kegyetlen és igazságtalan.
  Azt hiszem az ilyen könyvekre mondják, hogy "életem könyvei" .

• 80.  Duckóó
  2012. 01. 28. 19:06

  Egy búvóhelyet ahova elmenekülhetek a napi gondok elöl.. :)

• 81.  Katniss
  2012. 01. 28. 20:05

  csudajó ez a könyv nagyon tetszik!
  Ajánlom mindenkinek!
  Kell a poszter !!!!!!
  1. számú rajongó vagyok!

• 82.  Timi
  2012. 01. 28. 20:29

  Nekem erőt ad és magabiztosságot. Katniss igazi példakép.

• 83.  flamepetals
  2012. 01. 28. 20:30

  Az egész történet magával ragadott, a könyveket alig bírtam letenni. Ami a legjobban tetszett a trilógiában, az a viadalokon levő gladiátorviadalok és valóságshow-k által kiadott fura egyveleg, és az, hogy minden szereplő valóságos volt. Rutát az első és a második részben is megkönnyeztem, Katniss karaktere pedig megmutatta, hogy nem kell szuper erővel rendelkezni ahhoz, hogy hősök lehessünk, csak meg kell tanulnunk a legjobbat kihozni magunkból.

• 84.  Horváth Anna
  2012. 01. 28. 21:16

  Az éhezők viadala trilógia számomra több mint egy könyv, sokkal inkább érzelmek sokaságának megtestesítője. Katniss a bátorság, az önfeláldozás, Peeta az emberség, Gale pedig a szenvedély és a védelmezés képviselője. A mű ereje az érzelmek sokszínűségében rejlik, abban, hogy a karakterek valamelyikének bőrébe mind könnyedén bele tudunk helyezkedni. Nem hanyagolható el az sem, hogy a fantáziavilág, amelyet Collins megteremtett valójában korunk társadalmára is értelmezhető. Mert hát mit csinálunk? Irtjuk egymást a hatalomért. De ez a harc egy olyan harc, amelynek valódi győztesei sosem lesznek, hiszen az erőszak erőszakot szül. Szerintem a trilógia a maga boldog-szomorú végével tulajdonképpen nem is ennek a vérengzésnek, a negatív társadalomnak a bukását és egy jobb felemelkedését hivatott hangoztatni, hanem a remény és az élni akarás győzelmét a káoszban és a kilátástalanságban. Hiszen talán nincs is elemibb ösztön, amely előrehajt és erőt ad, mint az élet utáni vágy, és az ezt tápláló remény.
  Letehetetlen, megunhatatlan, magával ragadó és egyetlen dolog jutott eszembe, amikor véget ért: MÉG!

• 85.  Gyuszi
  2012. 01. 28. 21:43

  Nekem az Éhezők Viadala az áttörést jelentette a szürke hétköznapokon.
  Nekem az Éhezők Viadala az egyik legszebb díszem a polcomon.
  Nekem az Éhezők Viadala az egyik kedvenc történetem.
  És köszönöm az Agave-nak, hogy kiadta. Köszönöm, Agave!

• 86.  Burárum
  2012. 01. 28. 22:23

  Felvirradt a nap. Az a nap, melyen az éhezők milliói álltak sorba, hogy életekkel játszanak, saját ételükért cserébe. Eljött az idő, hogy szeretteikkel küzdjenek meg, hogy családtagjaikat hátrahagyva bemutathassák: kerületük megérdemli a bővülködést.
  Mindez az én nappalimban... Ágyamból a szekrény tetejére ugrálva vadászott Katniss, a konyha kövén rejtőzködött Peeta, s az éléskamrából lopta Ruth a gyógynövényeket.
  Felgyújtották a kandallót, beragyogták a hálómat és megették az összes csokit a hűtőmből. Persze az utóbbi állomást kihagyhatták volna. :)
  Hogy miért is fontos mindez? Mert a varázslatos történetek, mindig a szemünk előtt játszódnak, csak nem vesszük észre.

• 87.  Joan
  2012. 01. 28. 23:33

  Már egy ideje elhitettem magammal, hogy nem találok egy regényt sem, ami megfelelő lenne számomra. Persze elvétve akadt egy-kettő, amely kissé közel állt ahhoz, ami után kutattam a könyvesboltok polcain, de egyik sem gyakorolt rám efféle hatást. Ennél magabiztosan ki merem jelenteni, hogy maga a trilógia jelképezi a valóságban a poszátát. Amíg az ehhez hasonló regények élnek, addig a forradalom is él. Az igazán jó történetek életben maradnak, pedig a könyvbirodalom Kapitóliuma, a sablonos vámpírkönyvek végezni akartak velük. Újra megtapasztaltam, milyen az, amikor csendesen ülök egy könyv felett, próbálom legyűrni a késztetést, hogy a könnyeimmel áztassam el a lapokat, és közben - érdekes módon - mindvégig azt a jelet küldi felém az elmém, hogy sohasem éreztem magam jobban. A lelkembe égett a jelkép az olvasás alatt.

• 88.  abstractelf
  2012. 01. 29. 0:21

  Nekem a trilógia azért fontos, mert a társam volt, mikor egyedül voltam az év utolsó napján. Fontos, mert átéreztem az egyes szereplők fájdalmát, s ettől a tudattól kissé jobban éreztem magam. Fontos, mert egy fantasztikus sorozat, ami nagyon hiányzik nekem.

• 89.  H.Orsika
  2012. 01. 29. 10:52

  Magával ragadott a történet hisz nagyon valóságos és bármikor eljöhet ez az idő! Valóságossága miatt és a szereplők fájdalma miatt nagyon közel került a lelkemhez teljesen beleéltem magam és fontos számomra egy történetben, hogy eggyé válhassak vele.

• 90.  ecky
  2012. 01. 29. 11:30

  Bár eredetileg tiniknek szánta az írója, én 29 évesen is nagyon élveztem ezt az eredeti, magával ragadó, sodró lendületű, helyenként könnyeket előcsalogató könyvet. A trilógiából az első rész a legjobb! Kíváncsian várom, hogyan viszik vászonra a könyvet, és vajon melyik lesz a jobb képi világ: a mozi vagy az én képzeletemben élő? Majd meglátjuk... :)

• 91.  Rhysa
  2012. 01. 29. 12:35

  A barátnőm ajánlására vettem kézbe - bevallom, igencsak kétkedve - a trilógia első kötetét. Az ismertetőt elolvasva rögtön bekategorizáltam mint "amerikai Battle Royale"-t. Jó ideig kerestem még olvasás közben is a párhuzamokat, utána szerencsére félretettem ezeket az érzéseket, elég hamar feloldódtak bennem. Onnantól pedig már csak a történetre figyeltem. Az E/1-es elmesélésű, jelen idejű történeteket különösen szeretem, így ezzel elég hamar elnyerte a tetszésemet. Barátnőmmel megpróbáltuk szinkronban olvasni a három kötetet, hogy utána rögtön meg is beszélhessük, de hát elég nehéz volt megállni, hogy ne olvassuk tovább az aznapra előírt mennyiségen túlra. :)
  Ahogy kötetről kötetre haladt előre a történet, és ahogy egyre inkább megkedveltem egyes karaktereket, már előre féltem, hogy melyikük mikor, milyen körülmények között veszti majd életét, miként hullik ki a sorból - és sajnos ezek a félelmek nem is mindig bizonyultak alaptalannak, és legtöbbször csak pislogtam, újra meg újra visszaolvastam, hogy felfogjam az események sorát. Van, amit még mindig nem sikerült rendesen, ezért tervezem is, hogy egyben újraolvasom a trilógiát így, hogy végre mindhárom kötet a polcomon van, és már nem kell egy-egy évet várni az újabb kötetek megjelenésére. Azért a várakozás is jó volt a maga módján, szinte nem telt el úgy hónap, hogy ne kerestem volna rá az előzetes megjelenési dátumokra. :)
  Mivel a harmadik részt szinte egyszerre fejeztem be a "Száll a kakukk fészkére" című művel, így hirtelen nem is tudom, melyik volt rám durvább hatással a kettő közül. Mindkettő elgondolkodtatott, az biztos.
  Kíváncsian várom a filmeket, hogy miként és mennyire tudják majd visszaadni a könyvek hangulatvilágát, és vajon ugyanúgy megborzongok-e majd egyes jeleneteknél, mint olvasás közben. Jó várakozást mindenkinek!

• 92.  Amy
  2012. 01. 29. 13:34

  Több okból is a kedvenc könyveim között van a sorozat, de kiemelten azért, mert Katniss gondolkodása néha egyik kedves barátném juttatta eszembe és visítva röhögtem, amikor ezeket a sorokat olvastam, mert akár az ő szájából is elhangozhatott volna:
  „Én meg itt kuporgok egy fán, kőhajításnyira a Viadal legnagyobb balekjával. (…) Oké, azt értem, hogy rohadt hideg van, és nem mindenkinek sikerült hálózsákot szereznie. De ha ezen múlik, hogy életben maradok, akkor inkább kihúzom valahogy hajnalig!”

• 93.  Őrsi-Tóth Áron
  2012. 01. 29. 14:10

  Az Éhezők viadala számomra egy olyan regény volt, mint 10 éves koromban a Harry Potter. Ritka az olyan regény, amelyben az író olyan mesteri karakterábrázolással, olyan zseniális világot teremtve szövi össze a történet mondatait, hogy az olvasónak mindegy, milyen kedve van, első dolga kezébe venni a könyvet és hajnalig koptatni a szemét a lapokon. Én így voltam kisfiúként a Harry Potterrel, és nagyon csalódtam, amikor hat év után is alig-alig találkoztam ilyen lebilincselő regénnyel. Aztán egyik nap bementem egy könyvesboltba, és miután megrögzött Agave-fan vagyok, odamentem a kiadó könyveinek polcaihoz. Körülnéztem, és megláttam a gyönyörű borítót, illetve a figyelemfelkeltő címet. Rögtön arra gondoltam, hogy egy könyv ilyen borítóval, ilyen címmel megér egy pillantást; leemeltem a polcról, és elolvastam a történetet. Mondanom sem kell, azonnal beledobtam a kosárba, majd kiemeltem a Futótüzet is, és beraktam az első rész mellé. Novemberben 4 nap alatt olvastam el az első két részt. Lenyűgözött az írónő, Suzanne Collins mágikus tehetsége a fordulatok tökéletes időzítéséhez. Minden fejezet végén úgy éreztem, hogy nem hagyhatom abba, mert lemaradok valami sokkal jobbról. És amikor kiolvastam az első részt, azonnal mohó vággyal kezdtem bele a Futótűzbe, ami még az elsőnél is jobban tetszett. A harmadik részt december hatodikán vettem meg, és kilencedikén már mindenkinek ajánlgattam, most is kölcsön van adva.
  Összességében Az Éhezők viadala-trilógia felejthetetlen élmény mindenkinek, aki szeret olvasni, aki szereti a fordulatos, szövevényes történetet, illetve azoknak, akik kíváncsiak rá, milyen lehetőségeket rejt előttünk a jövő, milyen zord világ keletkezhetne Amerikában...

• 94.  horsegirl
  2012. 01. 29. 15:42

  Az éhezők viadala számomra a reményt jelenti, és azt, hogyan maradhatunk önmagunk egy embertelen világban.

• 95.  lostgab
  2012. 01. 29. 17:51

  A trilógia jelentését akár egy szóban is ki tudnám fejezni: Küzdj! Akkor is, ha már úgy érzed nincs miért, ha úgy érzed nincs esélyed vagy ha már minden reményed elfogyott. Mert, bár úgy tűnik ezerszer könnyebb lenne feladni, van valahol valaki, vagy valami, amiért vagy akiért igenis küzdened kell.
  A főhős, Katniss alakja a függetlenséget, a szabadságot testesíti meg. Ő az, aki messzire szeretne menni, elmenekülni a világ kegyetlensége és igazságtalansága elől, de a szeretteiért érzett felelősség nem engedi. Az egyik legérdekesebbre megírt nőalak, akiről valaha olvastam.
  A könyv - bár tizenéveseknek készült - olyan üzenetet hordoz, amit mindenki megfogadhatna: Maradj ember, még akkor is, ha mások elvárják tőled az ellenkezőjét.

• 96.  Csikós Petra
  2012. 01. 29. 18:18

  Az éhezők viadalával kapcsolatban van az egyik legjobb könyvélményem. MIkor megkaptam, azt mondtam magamban hogy én nem szeretem a fantasyket és soha nem fogom ezt elolvasni. Valahogy mégis ráfanyalodtam és kellemesen csalódtam. A könyv egyszerűen lenyűgöző. Egy modern kori háború, amit nem csak testileg, hanem lelkileg is vív az ember. Ebben a könyvben mindenki magára tud ismerni és ez az igazán értékes benne. Sokan elítélőek a fantasykkal szemben: velük soha nem történhet olyan, mint Katnissal, Galeel vagy Peetával. De mi van ha mégis? Mi is harcolunk hogy legyen mit ennünk, csak a munkahelyen. Öljük egymást, csak nem testileg hanem lelkileg.
  Én csak azt mondom: ha valaki egy könyvtől akar lelkileg gazdagabb lenni, akkor mindenféleképpen ezt ajánlom, mert ha elolvasod, egy jó leckét kaphatsz az emberségről, a szerelemről és a háborúkról

• 97.  asiandream
  2012. 01. 29. 19:20

  Számomra a trilógia a fő bűnbeesés. :) Belekezdesz, elmerülsz benne és teljesen a részévé válsz, amiből nem tudsz szabadulni. Én így érzek. Az első részben a történet szemlélője leszek, míg a másodikban már szerepet kapok, és a 3-ban enyém a főszerep.
  A könyv olyan élményeket tár elém, amit a mostani "csillám vámpíros, és telis-tele vérfarkasos" regények, több kötetes művek sem nyújtottak.
  A lehető legjobb hármas, amit valaha kaphattunk, hála az Agave kiadónak! :)

• 98.  Bakajsza Anikó
  2012. 01. 29. 20:14

  Hűha! hát ez egy nehéz kérdés! nehezen lehet leírni!! Nekem mind3 könyv nagyon tetszett! Egy barátnőm ajánlotta az elsőt. Gondoltam, megpróbálkozom vele! Elkezdtem olvasni, s teljesen magával ragadott a története. Katniss a a húga kapcsolata, az ami igazán megfogott. A testvéri szeretet, az hogy mindent feláldoz, s megtesz Primért. Ez számomra mindennél fontosabb, a család. S ez mind 3 könyvet cégig kíséri, sez az ami igazán csodálatos bennük. S a 3 könyvbe amikor Prim meghal, hát az valami szörnyű! De a szerelmi kapcsolatok se hanyagolnivalók. Erűen csodálatos története van. Befejeztem az egyiket, s alig vártam a folytatást. Jó, mert ne mai szokásos történet, szerelmi szál, s természetfeletti lények; hanem valami sokkal több! Emberibb, hétköznapibb, s bárkivel megtörténhet, bármikor!! A kedvenc könyveim közé került már a trilógia 1. része után. Olyan könyv melyet bármikor, bárhol előveszek, s akár 100.-jára is elolvasom, s mégsem unalmas. Az egyik legjobb trilógia!! Ezt jelenti tehát számomra a sorozat!! :D

• 99.  Zitara
  2012. 01. 29. 21:30

  Nos...
  Én vagyok a lány, aki lángra lobbant, mivel napok óta 39 fokos lázban égek...
  Elinditottam egy futótüzet, ugyanis legalább négy barátomnak adtam kölcsön a könyvet, és azóta ők is imádják, és ők is továbbadták már...
  De nem vagyok sem a kiválasztott, sem a fecsegőposzáta... úgy gondolom, napjaink társadalmának fecsegőposzátája maga Suzanne Collins, aki több ezer rajongó gondolkodásmódját változtatta meg elképesztő könyvtrilógiájával....

• 100.  LBloom
  2012. 01. 29. 22:08

  Mindig is kedveltem a disztópikus történeteket, s mikor anno először találkoztam e könyvvel, egyfajta 1984 és Battle Royale stílusait keverő cselekmény miatt gondoltam rá, hogy elolvasom a trilógiát, és mondhatom kicsit sem csalódtam, hiszen az olvasása közben teljesen beleéltem magam a történésekbe, s mi több kellhet egy író számára elismerésként mint az, hogy olvasója eggyé válik a történettel.

• 101.  kellyolvas
  2012. 01. 29. 22:19

  Az Éhezők Viadala az utóbbi évek egyik legjobb young adult könyve. Komoly sikert ért el az egész világon, hatalmas rajongótábora alakult ki, aminek én is a tagja lettem. A film kapcsán még több fiatal fogja elolvasni, sőt, mind a három könyvet a sorozatból. Kihagyhatatlan élmény.

• 102.  P. Zita
  2012. 01. 29. 22:31

  Tavaly nyáron vizsgaidőszak után leptem meg magam Az Éhezők Viadalával, egyszerűen élveztem, ha azt mondom, letehetetlen a könyv, azt hiszem, sokan értik, mire gondolok. A trilógia másik két része a téli vizsgaidőszakom kellős közepén került a kezembe, nem telt sok időbe elolvasni a köteteket. Azóta is Hunger Games-lázban égek, az első rész már végigért a baráti körömön, és persze mindenki saját példánnyal rendelkezik belőle azóta. Magával ragadott, teljesen letaglózott, Ruta halálakor potyogtak a könnyeim, Peetát egyszerűen imádtam, Katnisst néha jól kupán csaptam volna, máskor meg szerettem volna belépni a könyvbe, és átölelni, mikor már úgy tűnt, hogy elvesztette minden reményét. A szívemhez nőtt a könyvsorozat, és már alig várom a filmet, az előzetest volt szerencsém moziban is látni, s annak ellenére, hogy már milliószor megnéztem (még oroszul is), újra a hideg futkosott a hátamon.
  Ha csak egy mondatom lenne arra, hogy elmondjam, miért szeretem, talán azt mondanám: Mert sokkoló, megrendítő, nem lehetetlen és még humoros is!

• 103.  Kata
  2012. 01. 31. 12:17

  Az éhezők viadala sorozat volt az, ami miatt érdemes volt órákat kiahagynom a suliban, vagy addig rágni a barátaim fülét, amíg rá nem vettem őket, hogy olvassák el. Igazi érték, megmutatja, hogy a család és a barátok a legfontosabbak, nélkülük nem érdemes élni, valamint azt, hogy nekünk mekkora szerencsénk van: nem kell egy elnyomott világban élnünk, szabadok vagyunk!

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.