Interjú: Christopher Moore // Agave Könyvek

Ez az Agave Könyvek hivatalos blogja, amely valóban naprakész információt szolgáltat a kiadóról, a könyveinkről, meg minden másról, ami velünk kapcsolatos.

Keresés

Barátaink

Közreműködnek:

A pályázatok nyertesei:

« A könyveinkről írták 2012-es megjelenések: első negyedév »

Interjú: Christopher Moore

(Az alábbiakban olvasható interjú eredetileg editált formában a Metropol 2011. november 7-i kiadásában jelent meg. Ez itt a teljes változat, a másodközlése csak a Metropol és a kiadó engedélyével lehetséges.)

Kit bántott meg a legjobban, és melyik regényével sikerült ezt elérnie?

Most gondolom, arra számít, hogy a válaszom a Biff evangéliuma valamelyik meredek jelenete, vagy beszólása lesz, amire válaszképpen elátkozott az éppen megbántott felekezet. De azt hiszem, többen botránkoztak meg az Island of the Sequined Love Nun című regényem azon jelenetén, amikor egy férfi nemi szerve leszakad egy repülőgép-szerencsétlenségben, mint bármelyik vallási vagy politikai szatírámon. Ezek szerint egy leszakadó pénisz nagyon ki tudja akasztani az embereket.

Karinthy Frigyes, egy hires XX. századi magyar író a következőt mondta: "A humorban nem ismerek tréfát." Ön mit gondol a humorról és a komédiáról?

Véleményem szerint az igazi humorba nagyon sok munkát és odafigyelést kell fektetni ahhoz, hogy az tényleg hasson, és rendesen megnevettesse az embereket. De az igazán jól megcsinált komédiát arról lehet felismerni, hogy az olvasók nem is veszik észre a belefektetett rengeteg munkát. A humor akkor a legműködőképesebb, ha könnyednek és természetesnek tűnik, mintha minden erőfeszítés nélkül született és formálódott volna.

A Prérifarkas blues című regénye a napokban jelent meg Magyarországon. Mi keltette fel az érdeklődését az indián mítosz iránt?

Az első regényem, az Ördögöd van! írása és kutatása közben folyton belefutottam a "csínytevő isten" alakjába, és elkezdett érdekelni az az isten, aki mintha csak azért létezne, hogy iróniával viseltessen a népe iránt. Ez elég meredek gondolatnak tűnt. Sőt, elég meredeknek ahhoz, hogy egy egész regényt építsek rá. Remélem, a magyar olvasók is legalább annyira fogják élvezni a történetet, mint az amerikaiak.

Mi az írói rutinja? Bizonyos mennyiségű órát, vagy oldalt ír egy nap? Használ jegyzeteket, vagy fejből dolgozik?

Próbálok reggelente mindenekelőtt három-négy órát írni, aztán este megtervezem, mit szeretnék megírni másnap. Igen, sok jegyzettel dolgozom, és ahogy öregszem, egyre többel, mivel elfelejtem, amit kitalálok, ha azonnal nem írom le.

Volt kedvenc írója vagy stílusa, amikor elkezdett írni?

Eleinte Jules Verne és Ray Bradbury voltak a kedvenceim, később John Steinbeck stílusa hatott rám. Úgy tudom, az Önök kiadójánál jelennek meg mostanában Bradbury novelláskötetei is. Kellőképpen büszke is vagyok rá, ha a nevem bárhol együtt szerepel Bradburyével.

Mi ösztönözte arra, hogy Jézus Krisztus életéről írjon?

Láttam egy dokumentumfilmet, amiben szó volt arról, hogy Krisztus életének harminc éve kimaradt az evangéliumokból. Arra gondoltam: "Ezt valakinek meg kéne írni." De más csak nem akarta megírni. Úgyhogy megírtam én. A saját stílusomban. Aminek sokan nem örültek, dehát ez van. Elkéstek. Gyorsabbnak kellett volna lenniük.

Ha a saját egyik szereplője lehetne, kit választana?

Az udvari bolond szeretnék lenni a Foolból. Az olyan kényelmes lenne. Nem kellene magyarázkodni. Az minden hülyeségre válasz lenne, hogy "hé, mit vártál, én vagyok az udvari bolond."

Van olyan regényötlet a fejében, ami mindig szeretett volna onnan kijönni, de valahogy sosem adott neki esélyt?

Van pár könyv, amelyek olyan helyeken játszódtak volna, ahova már nem akarok elmenni kutatni, mint például az ausztrál sivatag, Kenya vagy Etiópia. Ma már nem érdekel a dolog, de voltak sztoriötleteim ezekre a helyekre, amiken évekig gondolkodtam.

Van még ideje szórakozásból olvasni?

Kevés. Évente talán egy tucat könyvet ha olvasok kedvtelésből. Most fejeztem be Kate Atkinson Jackson Brodie-sorozatát, és nagyon élveztem.

írta: flynn, 11-12-06 2011. dec. 6. 11:01 - címkék: Christopher Moore, interjú és kategóriák: kiadó - 1 komment