le carré: árulás - megjelenés // Agave Könyvek

Ez az Agave Könyvek hivatalos blogja, amely valóban naprakész információt szolgáltat a kiadóról, a könyveinkről, meg minden másról, ami velünk kapcsolatos.

Keresés

Barátaink

Közreműködnek:

A pályázatok nyertesei:

« áprilisi megjelenések Westlake és Hammett »

le carré: árulás - megjelenés

Nos, ezt is megértük. De komolyan. Nem mintha nem hittem volna, de akkor is: iszonyú elégedettség töltött el, amikor egy hete elküldtük a könyvet a nyomdába. Elmondom, miért.

Talán többen is észrevettétek, hogy le Carré nekem/nekünk szívügyünk. Én régóta nem kémregényíróként olvasom őt, hanem a Dickens-Maugham-Greene vonal egyenes folytatásáként. (Ezzel sokat lehet vitatkozni, hajrá.) Amikor 1998-ban kétévi tartózkodás után hazaköltöztem Amerikából, hét dobozban küldtem haza könyveket, mert a gépre csak két bőröndöt lehetett felvinni. A két bőröndből másfél könyv volt. John le Carré összes addig megjelent könyveinek első kiadása keménykötésben. Most már elnézően bólogatok magamon, de akkor és ott ez nagyon fontos volt. Ahogy most fontos a kiadása is.

Sokáig azért nem mertünk hozzányúlni, mert annyian vágták őt, ahányan érték. Őszintén mondom: nála mostohábban kevés szerzőt kezeltek nálunk. Az egy dolog, hogy amikor Londonban vagy Frankfurtban vagy külföldi kollegák között felmerül, hogy kiket adunk ki, le Carré nevének említésénél mindenki felkapja a fejét. Igen, kiválóan néz ki egy kiadó portfóliójában - de csak akkor, ha beleteszi azt, amit bele kell tenni.

A fordítást. Sajnos eleddig nagyon kevés (ismereteim szerint a 0 és 5 közötti számú) kritika és/vagy tanulmány jelent meg le Carré írói technikájáról. Elbeszéléstechnikája teljesen egyedi, és az eddigi fordítók közül csak ketten voltak képesek megfogni ezt a sajátos elbeszélőt. Mindketten halottak, ezért örültem annak, amikor megtaláltuk Falvay Dórát. A sztorit már elmondtam párszor. A jelen kötetnél azonban csak a kiadó utószavában beszélünk erről a fordításról. Dóra édesapja, Falvay Mihály a 90-es évek elején egy kiadó felkérésre lefordította a Karla-trilógia második részét The Honourable Schoolboy címmel. Még szerencse, hogy nem adták ki, mert ugyan önmagában is kiváló regény, a helye azért a trilógia középső részeként van meghatározva. Egyszóval Dóra felkérésünkre édesapja géppel írt fordítását gépbe vitte, megszerkesztette, és közben bele tudott helyezkedni ebbe a sajátos világba. Nagyszerű munkát végzett, öröm volt olvasni és szerkeszteni, mert végre-végre valaki értette, hogyan ír le Carré.

A borítót. Nekem speciel a kedvencem a Játszma című kiadvány, amitől máig jeges veríték ver ki, ha rágondolok. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor egyik borító gyatrább volt, mint a másik. Rajmi ezért kitalálta a mostani világot, ami nekem nagyon tetszik. A kérdés már csak az volt, hogy tetszik-e a világ a szerzőnek. Ugyanis jóvá kell hagyatnunk vele minden borítót. Tetszett neki, de megkérdezte, mi van mögötte. Elmagyaráztam. Még jobban tetszett neki.

A pluszt. Mivel le Carrénak nálunk szinte nincs szekunder irodalma, ezért nagyon nehéz az olvasónak eligazodnia a világában. Nem tudom, mikor érkezik el az idő - talán soha - arra, hogy magyarul is megjelenjen David Monaghan Smiley's Circus címe kézikönyve, ami a Körönd világának összes eseményét, szereplőjét és szakszavát számba veszi. Ritka könyv, és talán nem is erre van szükség (bár nem ártana, nekem sokat segített). Hanem olyasmire, ami ennek a kötetnek a végén olvasható. A fiatalabb generáció nem nagyon ismeri Kim Philby nevét. (Akit érdekel, itt elolvashat egy nagyon korrekt és felkészült, majdnem alaposnak nevezhető összeállítást róla magyarul.) Philby volt a leghírhedtebb orosz kém, aki az angol titkosszolgálaton belül ügyködve több száz (többek szerint több ezer) ember életét oltotta ki árulásával. Philby olyan szinten ütötte gyomron Angliát, az angolokat, amihez fogható traumája kevés nemzetnek volt. Ennek a traumának a feldolgozásában segített sokat le Carré a Karla-trilógia első részével, az Árulással. Ez ugyanis sok tekintetben Kim Philby története. Egyvalamit hangsúlyoznom kell: a regény tökéletesen élvezhető mindenféle történelmi háttérismeret nélkül, ez a vetülete mindössze egy új (értelmezési) dimenziót nyit azok előtt, akiket érdekel. Én úgy gondoltam, hogy sokakat érdekel, ezért elkezdtem dolgozni valamin. Tudom, hogy le Carré nem szereti egyéb publikációinak újraközlését, azt meg pláne nem, ha valamilyen formába kötetbe kerülnek. A Londoni Könyvvásáron találkoztunk az ügynökével, akinek előadtam az ötletemet. Szeretnénk egy 1967-ben Kim Philbyről megjelent kötet előszavát beletenni az Árulásba. Az előszót természetesen le Carré írta. Megígérte, hogy megpróbálja. Lassan kezdtünk kifutni az időből. Könyörögtünk egy sort a nyomdánál, hogy az utolsó utáni pillanatban hadd adjuk le. A szöveget gyors munka lévén odaadtam Totth Bencének (akit remélem, sokan üdvözölnek ismét szeretettel a körünkben), hogy fordítsa le. Bence küzdött és küzdött, a végeredmény pompás lett. Közeledett a múlt kedd. Választ még nem kaptunk az ügynöktől. Péntek este írtam neki egy emailt, hogy kedd reggel az utolsó időpont. Tovább nem tudunk várni. A tördelőszerkesztő elkészítette a könyv két változatát: egy olyat, amiben benne van a szöveg, meg egy olyat, amiben nincs. Ez két külön szövegtestet és borítót is jelentett. Hétfő este Füles módjára ingattam a fejem a laptopom előtt, amikor megjött a válasz. A hölgy elnézést kért, Mr. Cornwall ingázott Franciaország és Anglia között, ezen felül ő még elkapott egy ronda vírust is, de talán még időben jelzi, hogy "Mr. Cornwall most az egyszer kivételt tesz, és hozzájárulását adja a szöveg közléséhez". Amikor olvassátok majd a szöveget, látjátok, hogy miért tartottam fontosnak beletenni.

Szóval ez a történet, amit el akartam mesélni nektek. Ezért voltam és vagyok is elégedett. Mert talán sikerül oda kerülnie John le Carrénak Magyarországon is, ahol a helye van. Mi ezen leszünk, ezért karácsonykor olvashatjátok új könyvét Üldözött címmel, amit a kritikusok - nem véletlenül - az egekbe magasztalnak. Jövő Könyvhét környékén pedig a Karla-trilógia középső része is megjelenik Csapda címmel.

És akkor lássuk a többit.

Az Árulás május 21-én jelenik meg.

Ez lett a borítója:

Erről szól:

" Az angol hírszerzés legfelsőbb soraiban áruló rejtőzik, egy beépített ügynök, aki magának Karlának, a szovjet kémfőnöknek jelent. Amit az áruló tud, tudja Karla is. A Körönd legféltettebb titkait. És hogy teljes legyen a kép, Karla gondosan kiválogatott, meg- vagy átírt információkat juttat el az angoloknak. A legtöbben azt sem hajlandóak elismerni, hogy baj van. A legtöbben még csak bele sem mernek gondolni abba, hogy az áruló révén Karla minden egyes lépésükről tud. A legtöbbek szerint minden a legnagyobb rendben van. Kivéve George Smiley-t, a csendes, kövérkés és nyugdíjas egykori hírszerzőt, aki állhatatos munkával, bulldogkitartással és legendássá vált kihallgatási technikájával csapdát állít a soraikba férkőzött szovjet kémnek, és rajta keresztül Karlának, örök ellenfelének, a titokzatos szovjet kémfőnöknek."

Van neki promója, és itt lehet beleolvasni.

írta: Bálint, 09-05-18 2009. máj. 18. 19:41 - címkék: megjelenések és kategóriák: kiadó - 8 komment

Eddig 8 komment érkezett ()

1. Gaines
2009. 05. 18. 22:00
Ejha, ez baromi izgalmas történet volt. Mint egy igazi thriller. Mondanám, hogy izgalmasabb, mint maga a könyv, de erre azért szerintem rá fog majd cáfolni le Carré. Most talán még jobban várom, mint eddig.
2. Rheinfuss
2009. 05. 18. 22:24
Érdekes történet, sorsról és véletlenekről. Nagyon izgalmas könyv lehet, és még egyszer megismételem, amit már a "májusi megjelenések" topikban is írtam: nagyszerű a borító!

És köszönöm azt a gondot, ahogyan ezt a fajta irodalmat kezelitek, valóban szívvel-lélekkel dolgozva a megjelenő könyvekért.
3. Before_
2009. 05. 18. 22:30
Szép.
Benne van szerintem minden, ami miatt érdemes ezt csinálni...
4. dr.gibarian
2009. 05. 19. 13:10
Nagyon jó post, köszönjük szépen! Én Philby-ről először Forsythe: The Fourth Protocol cimű regényében olvastam, és már akkor felkeltette az érdeklődésemet. Mindig érdekelt mi visz rá embereket ilyen méretű árulásra. Remélem ebből a könyvből erre is választ kapok.
5. Doom
2009. 05. 19. 16:22
Ez igen!
Nos, pontosan az ilyen dolgok miatt tartom a legjobb itthoni kiadónak az Agave-t.

:-)
6. kadarm
2009. 05. 20. 21:09
nem értem, hogy mit nem lehet szeretni Carrén. ha csak azt nem, hogy keserű és szomorú és nyomasztó, de hát ő már csak tudja.
7. bateman
2009. 05. 20. 21:34
Még több ilyen sztorit. Ettől lesz igazán jó ez a blog!
8. tiboru
2009. 07. 31. 22:23
Ha már Le Carré: nekem is az egyik kedvencem, de az utóbbi időben vele (mármint könyveivel) ugyanazt a disznóságot művelik a magyar kiadók, amit a sikerkönyvekkel szoktak: módosított címmel, esetleg más fordításban kiadják ismét, és úgy harangozzák be, mintha azelőtt soha nem jelent volna meg.

Ennyit a mostani Agavé-könyvről.

Az "Árulás" c. regényről jutott eszembe: majdnem megszívtam a héten és megvettem, de aztán beleolvastam és ismerősnek tűnt; megnéztem az eredeti, angol címét (Tinker, Taylor, Soldier, Spy), és beugrott, hogy én ezt úgy tíz-tizenkét éve már olvastam magyarul.

Hazamentem és levettem a polcról az 1995-ben Az áruló címmel kiadott Le Carré-művet (Officina Nova kiadó Kobra Könyvek sorozata, ISBN 963-477-021-5).

Amúgy Le Carré tényleg nagyon jó volt; az utóbbi időben azonban - szerintem - egyre gyengébb sajnos, lásd pl. A zebra dala 2006-ból, ami óriási csalódás volt számomra.