kiadó Archívum

Ez az Agave Könyvek hivatalos blogja, amely valóban naprakész információt szolgáltat a kiadóról, a könyveinkről, meg minden másról, ami velünk kapcsolatos.

Keresés

Barátaink

• Olvasoterem
• Dennis Lehane magyar oldala (courtesy of IraGaines)
• domesticgoddess
• ekultura
• Olvass Bele
• Lawrence Block magyar oldala (courtesy of boneheaD)
• mirelle
• stevensaylor.lap.hu
• Fanatikus Könyvevő
• RandomSky
• Olvasó
• Könyvvizsgálók
• könyvesblog

Közreműködnek:

• Kata
• Bálint
• Mirelle
• Before
• tejger
• Rheinfuss
• Eloy
• nemisbéka
• Szilvi
• jeges

A pályázatok nyertesei:

Tauer Szandra

Marton Gergely

Sas Zsuzsanna

Oroszlány Balázs

Derzsy Balázs

Agave WIW - Before

- Sziasztok, a nevem Balázs és bookoholista vagyok!
- Szia Balázs! - zengik az anonim könyvfüggők.

Budapesten, a harmadik kerületben élek, a koromat tekintve annyit mondhatok, közelebb vagyok a harminchoz, mint a húszhoz. Szakmámat tekintve programozó és félbemaradt közgazdász lennék, megélhetési informatikusként keresem a kenyérre - és a könyvekre - valót. A könyviparhoz legközelebb akkor álltam, amikor Ottó barátomnak besegítettem néha, még az utcai könyvárusítás aranykorában. Elég sok minden érdekel, ha éppen nem olvasok, akkor szeretek sorozatokat nézni, főzni, amit amúgy napi szinten űzök. Egyik nagy álmom ehhez kapcsolódik: szeretnék egyszer egy saját éttermet. Nem feltétlenül valami extrát, inkább hangulatost, kicsit, szerethetőt, ahol nem ipari méretekben kell műanyag tápot előállítani. Szeretek alkotni, teremteni, nagyon keresem a kiutat, amivel valami mást csinálhatnék, mint a jelenlegi munkám. Szeretem és értékelem a humort, utálom az erőszak minden formáját.
Mit is mondhatnék még anélkül, hogy különösebben belemélyednék... Feltaláltam az örökmozgót! Lénának hívják, négy éves.

És akkor a könyves kérdések:
- Mióta olvasol? Van valamilyen konkrét első élményed, ami az olvasásról szól? Hogy alakult ki az olvasás iránti vágy benned?
Hét éves korom óta olvasok, a rendes iskolai olvasástanítás előtt nem nagyon foglalkoztatott a téma. Első élményem az olvasásról az, amikor egyszer a nagymamámnál voltam, aki egy új mesekönyvet kezdett olvasni nekem. Én mindenáron az egyik mesét akartam hallani, de ő ragaszkodott hozzá, hogy előlről, sorban haladjunk. Aztán úgy esett, hogy kiment valamiért a konyhába, én pedig fellapoztam az általam kinézett mesét és olvasni kezdtem. Lebuktam persze, ő pedig közölte, hogy rendben, akkor nem olvas nekem, olvassak csak magamnak. Büntetésnek szánta. Valószínűleg abban a pillanatban gyógyíthatatlanul rákaptam az olvasásra. Végigtaroltam az összes elérhető mesekönyvet, előbb otthon, aztán az iskolai könyvtárban. Másodikban már ipari méretekben olvastam, az iskolai könyvtár kölcsönzőfüzetében pótlapot kellett betenni. A későbbi években már többet is. Elolvastam mindent, ami a kezem ügyébe került és legalább kicsit érdekesnek tűnt a címe. Delfin könyvek, mesegyűjtemények, meg bármi, amit a könyvtáros néni csak ajánlott, vagy otthon kitúrtam a polcról.

- Milyen jellegű könyveket szeretsz leginkább? Miért? Voltak-e korszakaid olvasásod történelmében?
Ha egyetlen műfajt határozhatnék meg, akkor mindenképp a sci-fit mondanám. Bár kezdetben szinte mindenevő voltam, az érdeklődésem elég hamar a fantasztikus könyvek felé irányult. Éltetem egyik legnagyobb (vicces) csalódása is ennek köszönhető. Még kisiskolás voltam, a könyvtárban kotorásztam olvasnivaló után, amikor kezembe került a Láthatatlan ember. Felsejlett, hogy erről már hallottam valamit, meg persze a cím is nagyon izgalmas volt, tétovázás nélkül kivettem. Belekezdtem, nem is tűnt rossznak, de nagyon nem akart kibontakozni a cselekmény. Azt már levettem, hogy ki a főhős, alig vártam, hogy mikor válik láthatatlanná és szökik meg a törököktől... Merthogy ezt a Láthatatlan embert Gárdonyi írta, nem Wells. Ez a csalódás minden bizonnyal közrejátszott abban, hogy sose rajongtam a klasszikus irodalomért, én a cselekményes, lehetőleg érdekes történet köré írt könyveket szeretem. Elsősorban sci-fit, thrillert, kalandregényeket, krimiket.
A mesék után jöttek a gyerek- és ifjúsági könyvek, majd indiános korszak (szigorúan Karl May, Cooper számomra olvashatatlan volt). Aztán sci-fi, kőkeményen, már 10 éves korom körül elkezdtem összelopkodni a Kozmosz sorozatot a szüleim polcáról. Másik nagy csalódásom kapcsolódik ehhez, ugyanis ekkortájt került a kezembe Asimovtól a Halhatatlanság halála, amihez viszont nagyon kicsi voltam, nem is értettem, végül az maradt meg bennem, hogy ez nem egy jó könyv. Szerencsére aztán pár évvel később újra rászántam magam és akkor lenyűgözött. A korszakaim leginkább 1-1 író, vagy műfaj felfedezéséhez köthetők, így volt Agatha Christie, Rejtő Jenő, Jókai Mór, Joe Alex korszakok (már amennyiben hat könyvet korszaknak lehet nevezni).
Fennköltebb körökből néha megkapom, hogy igénytelen vagyok, mert nem olvasok "magas" irodalmat, de én ezt nem bánom. Számomra a könyv szórakozás, nem morális vagy egyéb fajsúlyos témák boncolgatása. Látok, hallok nap mint nap elég drámát és szörnyűséget, a szórakozásom szórakozás legyen.

- Mit tartasz fontosnak egy könyvnél? (külső, belső, akármi) Mitől lesz jó egy könyv számodra?
Részben már kifejtettem az előző kérdésnél, a könyv számomra akkor jó, ha minden szempontból kellemes olvasni. De a legfontosabb, ami elválasztja az igazán  jókat a többitől az, hogy képes legyen behúzni. A jó könyv nekem olyan, hogy megszűnik a világ, amíg olvasom és fáj letenni, akár csak egy percre is. Alapvetően a jó történeteket szeretem, így nekem attól lesz jó a könyv, ha a sztorija érdekfeszítő, lehetőleg csavaros, legyen benne "húbam..." potenciál. Másik kedvencem a lassú sodrású, alaposan megírt, egyenes vonalú történetek, csak működjön számomra, legyen meg a "kémia" a könyv és köztem.
A könyv természetesen legyen jó minőségű, minden vonatkozásában. Alapkövetelménynek tartom a nyelvi helyességet, a helyesirási hibáktól való mentességet, a normális tördelést, jó arányú margókat, kellemes fontot, miegymást. Mindezek hiánya kizökkenti az embert az olvasásból, különösen az ordas helyesírási hibák. Legyen jó méretű, kézreálló, esztétikus kivitelű. Persze egy nagyon jó könyv kibírja ezek hiányát, és a leggondosabb kiadás sem teszi jóvá, ami nem az, ezek csupán alapvető elvárások a könyv külső megjelenési formájával kapcsolatban.  

- Csak elolvasni szereted a könyveket, vagy gyűjtöd is a könyveket, ha igen miért és milyen rendezőelv szerint? Megveszel olyan könyvet a gyűjteményed kedvéért, amit biztosan nem fogsz elolvasni?
A könyvek iránt valami utánozhatatlan birtoklási vágyat érzek. Már a delfin könyveimet is szép sorban tartottam és vágyakoztam egy "kiapadhatatlan" forrásra, ahonnan szerezni lehetne még. Ahogy már említettem, az őseim kfk-könyveit is szépen összegyűjtögettem a polcokról, csendesen átrendezve a tulajdonviszonyokat. Könyv = olvasás, olvasás = könyv, számomra egy egységet alkotnak. Eleinte persze nem realizáltam, hogy ez valamiféle gyűjtőszenvedély, de ahogy telt az idő, egyre komolyabban foglalkoztam a gyűjteményemmel, ami akkoriban leginkább és elsősorban a kozmosz fantasztikusokat jelentette, ezen kívül az IPC kiadó könyveit (Ludlum, Morell, Cook), illetve írókat kezdtem gyűjteni, értelemszerűen azokat, akiket kedveltem. Rendszeresen jártam az antikváriumokat, keresgéltem a hiányzó darabokat, de néha egy-egy nagyon rossz példányt is lecseréltem jobbra. Ekkoriban még nem nagyon merült fel, hogy ne olvassak el 1-1 könyvet, hiszen elsősorban a kedvenceimet vettem.
Érettségi után egy évig kényszerszünetet tartottam, de után újult erővel álltam neki, immár némi anyagi bázissal (már amit egy egyetemista a magáénak tudhatott). Az első jelentősebb keresetemből mindenesetre egy óriási akvizíció keretén belül sikerült minden hiányzó kötetet beszereznem, mellé pedig a Galaktika folyóirat első hatvan (antológia jellegű) számát is, így a tudományos-fantasztikus gyűjteményem nagyjából komplett lett. Ezt követően csak lassan telt a könyvespolc, főleg, hogy albérletbe költöztem, amit gyakran jelentős kihívás volt kifizetni. A gyűjtemény továbbra is és egyre inkább az egységes, sorozatszerű irányba haladt, írókból is előnyben részesítettem, ha a könyvei jellegzetes "egyenformában" jelentek meg. Szerencsére a kedvenceim túlnyomó részt ilyenek voltak, Wilbur Smith, King, Koontz, Sandford, stb, könyvsorozatok pedig jöttek és mentek, Valhalla, IPC, meg néhány kisebb sorozat, illetve bejött az Agave és a General Press Világsikerek sorozata.
Az igazi szenvedély azonban kb. négy éve kezdődött, amikor - egy itt nem részletezendő konfliktus során - rákaptam az amerikai sci-fire. Az aprócska magyar könyvpiachoz képest az amerikai aranykor sci-fi termése egyszerűen félelmetes. Természetesen itt már jelentősen ingadozó az írások színvonala, de az olvasni vágyás felett már túlterjeszkedett maga a gyűjtőszenvedély. Lenyűgözőnek tartom, ahogy ezek a magazinok és könyvek betekintést nyújtanak a múlt századnak ezen számomra oly kedves szegletébe. Az ember csak fellapoz egy harmincas években készült sci-fi magazint és ezzel szinte kész is az időutazás. Az a rengeteg naivság ami a történetekből árad, a kor relatív ártatlansága ellenére kőkemény és virulens reklámok, mind-mind magukkal ragadó momentumok. Már a most meglévő mennyiség is igen bajosan olvasható végig, de ha egyszer sikerül legalább közelébe érnem egy teljes gyűjteménynek, azt gyakorlatilag fizikai lehetetlenség lenne mind elolvasni. Ezért minden bizonnyal elég sok könyvet veszek, amit nem fogok elolvasni, de ez tudatosan is működik, vagyis, ha egy általam kedvelt sorozatból olyan könyv jelenik meg, amiről pontosan tudom, hogy semmilyen körülmények között nem olvasnám el, akkor is megvenném a gyűjtemény kedvéért. Szerencsére ez elég ritka, és az olvasási hátralékom csak egyre növekszik.
A dolog másik vetülete a többszörös példányok. Mivel a könyvekben elsősorban a sorozatokat tekintem szempontnak, minden további nélkül megeshet, hogy egy szerző egy adott könyve több kiadónál is megjelent az évek során. Márpedig ilyenkor muszáj megvenni mindet, hiszen úgy lesznek teljesek a sorozatok. Ilyesmibe már Magyarországon is belefutottam, de az amerikai gyűjtemény ebből a szempontból is sokkal nagyobb. És akkor még nem is említettem az azonos sorozaton belüli külön kiadásokat... 

- Évente nagyjából hány új könyvet veszel? Hány nem új könyvet veszel (és miért)? Hány könyvet olvasol el?
Nehéz lenne megmondani, összesen száz körülre tippelnék évente, de lehet, hogy inkább kevesebb, mivel elsősorban a kedvenceimet keresem és vásárolom, persze, ha találok (számomra) új, arra érdemes sorozatokat, vagy írókat, akkor hajlamos vagyok villámgyorsan felvásárolni. Egyik szemem sír, a másik viszont nevet, hogy idehaza ilyen mostoha a könyvkiadás helyzete, mert egyszerűen nem tudnám hova pakolni őket.
Régi könyveket egyrészt a hazai sorozataim tökéletesítése érdekében szoktam venni, most éppen az Albatrosz és a Fekete könyvek közül hiányzik még 10-20 példány. Ezeket mindig élvezet vadászni, bár manapság idő híján leginkább a hatékonyság az elsődleges szempont, nincs idő állandóan antikváriumokba, vásárokba rohangálni.
Hogy mennyit olvasok? Egyre kevesebbet. Számomra sajnos nagyon veszélyes dolog az olvasás, mert ha belelendülök, egyszerűen képtelenség kiszállni, még, akarom és még, meg még újabbakat. Ezért csak ritkán ereszthetem szabadon az olvasásvágyamat, de olyankor időtől, könyvtől, hangulattól függően akár többet is naponta.

- Ha a pénz nem lenne akadály, milyen könyveket vennél meg és miért?
Ha a pénz nem lenne akadály... Na, az szép történet lenne. Először is a pénz annyira nem szabad akadály legyen, hogy megfelelő házat legyek képes építeni, hiszen a könyveimet nem dobozban szeretném tartani. Első körben a hazai, még fel nem fedezett, vagy el nem kezdett sorozatokat szedném össze, Jókai összest, meg a hasonló jellegű magyar irodalmi gyűjteményeket, meg még pár dolgot. A jelenlegi hiányaimat felhajtanám, majd következne az őrület. Különböző adatbázisok segítségével összeszedtem az általam gyűjtött magazinok és könyvek listáját. A könyveké távolról sem teljes, de így is pár ezer tételt számol, a magazinok viszont durván tízezer példányt jelentenek összesen, ezeknek úgy 10-15 százaléka van meg pillanatnyilag. Persze "korlátlan" pénzügyi háttérrel nem csupán mennyiségi, de minőségi szempontból is magasra tenném a lécet. Arra azért mindneképp próbálnék odafigyelni, hogy a gyüjtögetés kellő hosszú ideig tartson, vagyis nem vásárolnék fel azonnal mindent, hiszen a vadászat önmagában is élmény, sőt, az adja a savát meg a borsát. Ezen felül komoly dúlást végeznék szakácskönyv-fronton is.

- Mi alapján választod ki azokat a könyveket, amelyeket megvásárolsz, és amiket nem, csak kölcsönzöl?
Alapvetően minden KELL, a hörcsög-gének határozzák meg a könyvekhez való viszonyomat. Kölcsönbe olyan könyvet kérnék, ami érdekesnek, vagy kihagyhatatlannak tűnik, azonban szemlátomást nem illeszthető egy rendezett gyűjteménybe, amilyennek én szeretném tudni a sajátomat. Vagy éppen olyan példány elérhető csak, ami számomra (fizikailag) értéktelen, például egy hiányos, vagy csúnyán restaurált darab. (Minden darab csúnyán restaurált, én simán lábrázást kapok az utólag keménytáblássá kötött, vagy ragasztószalagos könyvektől!)

- Mi a véleményed a hazai kiadókról? Van kedvenc kiadód?
A hazai kiadók nyilván nincsenek könnyű helyzetben, de a produkciójuk bőven alulmúlja még a lehetőségeiket is. Azért szerencsére akad néhány, amelyik teljesít néhány alapelvárást, de a dolog nem teljesen reménytelen, megjelent már a fény az alagút végén. Hogy nevesítsem, ott van például a General Press, akiktől ugyan csak az egyik sorozatukat vásárolom, de a többi is jó minőségűnek tűnik, legalább is kívülről. Az Europa a másik, akik képesek konzekvensen normális minőségben kiadni a könyveiket, ráadásul írónként - nagyjából - egyenletesen. Remélhetőleg az alexandrás felvásárlásuk nem jár a minőség csökkenésével. Természetesen az Agave a kedvencem, nem véletlen, hogy itt szerepel ez az írás, nem is ragoznám túl, főleg, hogy a miérteket és a hogyanokat már leírtam nem egyszer.

- Van-e kedvenc könyvesboltod? Hogy jutsz hozzá a könyvekhez?
Nincs, ritkán járok könyvesboltba, ráadásul manapság nagyon egyformák. Könyveket szinte kizárólag az interneten veszek.

- Véleményed szerint milyen funkciókat tölthetne be az ideális könyvesbolt (hogy képzeled azt el)?
Nehéz ezt megmondani. Az ideális könyvebolt számomra inkább egy antikvárium lenne. Nem hiszek abban, hogy egy könyvesbolt jobb lesz attól, ha van benne olvasósarok, vagy kávézó. Ez nem könyvtár, hogy helyben olvasgassunk. Ha mégis ilyesmit kéne elképzelnem, akkor viszont valami hibridet találnék ki, ami egy netkávézó és egy könyvesbolt keveréke, a címek terminálokon kereshetők, böngészhetők, közben lehet enni-inni, érdeklődés esetén pedig megvenni a kiszemelt könyveket, amit a pénztárnál lehet átvenni. De az én "ideális könyvesboltom" hatalmas lenne, tele mindenféle antikvár könyvekkel, ahol a polcok között órákig lehetne bóklászni, és minden alkalommal felfedeznék valami nagyszerűt, vagy egy új sorozatot, vagy egy régóta hiányzó példányt.

- Mi alapján választod ki az aktuális olvasmányt?
Elsősorban cím és hangulat alapján. Ha nem fog meg a címe valaminek, vagy bármi okból ellenérzésem van vele szemben, akkor nagyon nehezen veszem elő elolvasni. Mindig vannak húzónevek, állandó kedvencek, akikre tétovázás nélkül vetem rá magam, még akkor is, ha éppen olvasok mást. Ilyenkor nyugodt lélekkel félreteszem a kevésbé "fontos" könyvet és kivégzem azt, ami sürget. Legutóbb egyszerűen eldöntöttem, hogy le kell tudnom a Duma Key-t és bár különösebb lelkesedés nélkül láttam neki (hülye cím, babák, stb), a könyv nagyon jó lett, minden lapját élveztem. Most vettem észre (egy másik könyvet keresve), hogy van egy Sandfordom, amit nem olvastam el, szóval az esti program nagyjából megvan.

- Vannak-e "terveid" könyvolvasással kapcsolatban, értve ezalatt előre rögzített olvasmánytervet, valami nagyobb lemaradást, vagy gyűjteményt, amit majd egyszer tervezel elolvasni?
Rengeteg. Mondhatnám, csak terveim és bepótolnivalóim vannak, még magyarul is százas nagyságrendben. Konkrét olvasmánytervem nincs, jobb szeretem a spontaneitást, az éppen aktuális hangulatomnak engedelmeskedek, de hosszú távra mindenképp vannak tervek. A legnagyobb ezek közül, hogy az alkalmi beleolvasgatástól elszakadva valamilyen mértékben elkezdjem egyszer az angol nyelvű könyveimet. Lelki szemeimmel mindíg látok magam előtt egy
békés, nyugodt öregkort, ahol szépen, komótosan végigolvasok mindent, de tartok tőle, hogy ez nem nagyon fog működni ebben a formában. A sok betáblázott könyv egyébként riasztó és nyomasztó is tud lenni, főleg, ha egy stílusból valók. Annak idején, amikor az első hatvan Galaktikát megvettem, nekiültem, hogy komótosan végigolvassam. Körülbelül egy-másfél hónapig tartott, de már a közepe táján zsongott a fejem. És ez csak hatvan magazin novelláit jelentette, egyedül Analogból van pillanatnyilag bő hatszáz példányom!

- Mennyire működnek előítéleteid, a környezeted befolyása a könyvek kiválasztása kapcsán?
A kiválasztós kérdésnél már nagyjából írtam az előítéleteimről. Általában hallgatok rájuk és jellemzően elégedett vagyok az eredménnyel. Ha pedig egy könyvet az előítéleteim miatt tologatok, aztán mégis bejön, az külön élvezet, hiszen a meglepetés erejével hat a pozitív élmény. A környezetem természetesen befolyásol abban az értelemben, hogy ha ajánlanak valamit, akkor azt hajlamos vagyok megpróbálni (hacsak az első pont nagyon erősen közbe nem szól). Nem befolyásolnak viszont az elvárásaik, már ha lenne ilyen a környezetemben. A magam kedvéért olvasok, nem másoknak, ha valaki lenéz emiatt, váljék egészségére.

- Szoktál-e újraolvasni könyveket? Ha igen, miért és miket?
Szeretek könyveket újraolvasni, elsősorban persze a meghatározó könyvélményeimet. A legdurvább ilyen élményem egy amúgy banális, de legalább jó hosszú, ezer oldalas könyvvel esett meg. Két délután olvastam el, nagyon lekötött, valósággal "faltam", majd amikor befejeztem, nekiláttam újra az első kötetnek. Később még kétszer végigolvastam. Ahogy múlik az idő, egyre ritkább, hogy könyvet ismétlek, és ami iránt felmerül bennem a vágy, azok is leginkább a fiatalkori olvasásélményeim. "Veszélyes" is lehet egyébként az ilyen, mert jártam már úgy, hogy egy nagy becsben tartott könyvet hosszú évek után újra elővettem és óriási csalódás lett a vége.

- Mindenképpen végigolvasol egy könyvet, amit elkezdtél?
Régebben "szent küldetés" és kötelesség volt számomra, hogy amibe belekezdtem, azt végig is olvassam, főleg, ha már belefektettem pár órát és eljutottam 1-200 oldalig. Később aztán rájöttem, hogy csak áltatom (és feleslegesen szivatom) magam, így mára különösebb szívfájdalom nélkül hagyok abba bármit, ami nem tetszik. Persze ez nagyon ritka, évente maximum 1-2 kötet.

- Mely(ek) életed legfontosabb (és/vagy legjobb könyve(i)? Találkoztál-e olyan olvasásélménnyel, melyre azt mondod, hogy megváltoztatta, de legalábbis nagyban befolyásolta életed? Hiszel ebben egyáltalán?
Nem hiszek. De ez így túl általános, ezért kicsit kifejtem. Azt el tudom képzelni, hogy vannak, akik számára egy könyv olyan fontosságú lehet, hogy megváltoztatja az életét. Valami relevációszerű felismerés, az életét átértékelő gondolatmenet, vagy perspektíva. Ez elvileg jöhet akárhonnan, az
igazi nagy gondolatoknak szerintem nem az az ismérve, hogy alaposan kifejtve, hangsúlyosan tálalják őket, akár egy mondattöredék is alkalmas lehet arra, hogy kiváltson ilyesmit. De ez ugyanígy igaz az élet bármilyen más területére is, akár a villamoson is elkaphatunk egy beszélgetést, ami kiváltja ugyanezt. Ezért mondom azt, hogy a könyv, az olvasás önmagában nem kiemelt ebből a szempontból. Ezt az esélyt persze eltolja a valószínűség felé, ha az ember olyan jellegű könyveket olvas, amik ilyen céllal íródtak, vagy egyszerűen csak érzékenyebben közelítik meg az ilyen témákat. Én általában nem olvasok ilyesmiket, így nem hiszem, hogy lett volna olyan olvasásélményem, ami olyan szinten hatott rám, hogy elmondhatnám, megváltoztatta az életem. Viszont biztos, hogy folyamatosan hatással van rám.

- Van esetleg toplistád? Gondolod, hogy egy ilyen toplista "örök"?
Nem szeretem a toplistákat. Nem csak azért, mert az idő folyamatosan felülírhatja őket, de azért sem, mert igazán nehéz eldönteni, mi helyezze egyik könyvet a másik elé. Ha elkezdem sorolni a kedvenceimet, folyamatosan csak jönnek elő újabb és újabb emlékek, "hű, még az is milyen jó volt", és így tovább. Ezért néhány leget próbálok inkább összeszedni, ez amolyan speciális "top ten".
- legelső könyv, amit elvettek az iskolában: Nemere István - A kupolaváros titka
- legelső könyv, ami miatt lógtam az iskolából: Nemere István - Holtak harca / Játszma tízmilliárdért
- legelső könyv, ami egész éjjel olvastam, amíg be nem fejeztem: Leslie L Lawrence - Huan-ti átka
- a legtöbbször olvasott könyv: Wilbur Smith - Hetedik tekercs
- legnagyívűbb "univerzum": Asimov alapítvány-univerzuma
- legintenzívebb olvasásélmény: Stephen King - Rémkoppantók
- egy közismert téma legeredetibb feldolgozása: Steven Spruill - Az éjszaka urai
- legkiterjedtebb családtörténet: Wilbur Smith Courtney famíliája
- legkellemesebb meglepetés magyar írótól: Zsoldos Péter
- kedvenc visszatérő karakter: Lee Child Jack Reacher-e

- Lehetnek a könyvek hatással a világra, "megy-e a könyvek által elébb a világ"? Mit jelent az életedben a könyv?
A könyvek tagadhatatlanul hatással vannak a világra. Persze nem feltétlenül az általam értelmezett "könyv mivoltuk" által, hanem elsősorban, mint kommunikációs forma. Nem véletlen, hogy sokszor, sok helyen tiltottak már be könyveket, égettek könyveket, kényszerítettek rá emberekre könyveket. A könyv abszolút hatással van és volt a világra, eszmék, gondolatok terjedése által. Hogy ettől megy-e előbbre a világ, ahhoz elsőként azt kéne definiálni, mit tekintünk előremenésnek. Ha kisdoktori szint alatt kell válaszolnom, akkor mindent összevetve úgy gondolom, hogy igen.
Viszont számomra a könyv mást jelent. Számomra egy menedék, ahova bármikor behúzódhatok, egy jó könyv bármilyen helyzetben képes kikapcsolni a világból. A könyv számomra a legbarátságosabb "berendezési tárgy", ami sokszor anélkül is sokat mesél, hogy az ember elolvasná. Egy könyvnek lelke van, a sok könyv szinte él.  

- Milyen körülmények között szeretsz, illetve szoktál olvasni? Milyen gyorsan olvasol?
Ágyban, párnák közt. De fekve, ha csak megoldható. Kádban. Kényelmes fotelben. Ezeken kívül bárhol és bármilyen körülmények között. Olvastam már utcán gyalogolva is. A boldog nyugdíjaséveket valahogy úgy képzelem, hogy egy kellemesen hűvös őszi, vagy téli napon, ülök kint a teraszon, kényelmes fotelban, lábam a lábtartón kinyújtva, takaróval betakarva és csak olvasok. Csendben. A csend nagyon fontos a minél tökéletesebb olvasásélményhez.
Aránylag gyorsan olvasok. Egyetemen első évben felvettem egy "Gyorsolvasás" című alternatív tárgyat, de hamar rá kellett ébrednem, ez a módszer sose fogja azt az élmény nyújtani, amit elvárok egy könyvtől, pont a lényegét zsigereli ki. Gyerekként persze néha megmértem, valamelyik Winettou-történeten, akkor 100 oldal jött ki egy óra alatt, de nyilván függ a dolog ezer mindentől. Például attól, hogy mennyire izgalmas a könyv, mennyire jó a nyelvezete, milyen fizikai- és kedélyállapotban vagyok, milyen a környezet. Persze szeretnék SOKKAL gyorsabban olvasni, feltéve, hogy megkapom ugyanazt az élményt, így többet tudnék elolvasni. De persze szeretnék egy saját szigetet, yachtot, miegymást, nem beszélve a világbékéről...

- Az olvasáson túl foglalkozol más módon is könyvekkel? Írsz, fordítasz, esetleg kiadsz könyveket? Vagy legalább kacérkodsz vele?
Többé-kevésbé mindegyikkel. A legviccesebb a fordítási próbálkozásom. A Hoyle-ék által írt Űrhajók a Göncölszerkérből című könyv gyerekkorom egyik legnagyobb élménye volt. (Nem mellesleg ez a könyv jó érv az újraolvasás ellen!) Mivel ez bőven a google-korszak előtt történt, fogalmam sincs, honnan, de megtudtam, hogy a könyvnek létezik folytatása is, ami viszont nem jelent meg magyarul. Ráadásul a Szabó Ervin könyvtár helyi fiókjában megvolt az eredeti angol verzió. Több se kellett, elhatároztam, hogy márpedig én lefordítom. Nulla angoltudással és egy szótárral. Egy egész oldalon végigszenvedtem magam, aztán beláttam, hogy ez így nem fog menni.
A másik két téma sokkal közelebb áll hozzám. Írni mindig is szerettem, csak éppen nem tudok. Számos ötletem, ötletcsírám van, amiket egyszer szeretnék megírni, csak éppen a tehetségem nincs meg hozzá. Három-négy mondatnál sose jutottam még tovább, ráadásul azt is állandóan újraírtam, átfogalmaztam, előlről elkeztem, stb. Reménytelen.
A könyvkiadás nagyon foglalkoztat, már vagy tíz éve gyötör a vágy, hogy láthassak itthon egy tiszta, jól szerkesztett, minőségi sci-fi könyvsorozatot. Ezzel természetesen több probléma is van, egyrészt anyagi, másrészt a piaci viszonyok és az én elképzeléseim között (minden valószínűség szerint) húzódó jelentős szakadék. Mindazonáltal az elsődleges motíváló tényező számomra az alkotás vágya, hogy láthassam növekedni a polcon a "saját" művemet, ezért úgy gondolom, már egy nullszaldós üzleti modell esetén is örömmel vágnék bele, feltéve, hogy a megélhetésem amúgy biztosított. De hát gyáva vagyok és tudatlan. Azért senki se lepődjön meg, ha egyszer mégis a könyvárusnál találná egy új sci-fi sorozat első példányát...

- Mi a véleményed az elektronikus könyvekről általánosságban? Szerinted ez a jövő? Ha igen, mennyi időn belül?
Kézzel lábbal ellene vagyok. Úgy gondolom, eleget írtam arról, mit jelent számomra egy könyv, ahhoz, hogy külön kifejtsem, mennyire nem könyv egy minden ízéből kifordított, kiherélt üres "tartalom". Hogy ez lenne a jövő? Ebben sajnos jobbára biztos vagyok, ha nem is lelkesedésből, de gazdasági kényszerből mindenképp ott fogunk kikötni. Bármeddig is tudom fejleszteni a gyűjteményemet, tartok tőle, hogy mire ráhagyom az utódokra, avitt furcsaság lesz az egész. Ne legyen igazam. Egyetlen előnyét tudnám elképzelni, de ez is komolytalan. Nem egyszer előfordult már, hogy a szemem túl fáradt volt az olvasáshoz, és csak feküdtem a sötétben, arra várva, hogy elaludjak, miközben semmire se vágytam jobban, mint folytatni az olvasást, csukott szemmel. Na, valami ilyen ketyere megérne egy próbát.

- Ha vannak/lesznek gyerekeid, fontosnak tartod, hogy ők is olvassanak (sokat?), vagy nem fontos és inkább találják meg a saját útjaikat?
Érdekes dolog ez a gyerekekkel. Az ember ezer mindent elképzel, milyen tökéletes szülő lesz, mennyi mindent és milyen jól meg fog adni a gyerekének, így, meg úgy képezi. Aztán ahogy múlik az idő, változnak a dolgok. Rádöbbensz, hogy a gyerek nem kísérleti alany, hagyod, hogy járja a
saját útját, maximum próbálod néha úgy pofozgatni, mintha lenne rá esély, hogy legalább a te általad elkövetett hibák egy részét ki tudja kerülni.
Én úgy gondolom, hogy olvasni a világ egyik legjobb dolga, de vajon el tudom-e dönteni ezt a saját gyerekem számára is? Nyilávn nem. Lehet, hogy számára a hegymászás, vagy a fél lábon állás lesz a világ legnagyszerűbb időtöltése és abban találja meg a boldogságát. Többet nem tehetünk, mint példát mutatunk. Hogy követni fogja-e, majd kiderül nemsokára. Az biztos, hogy a lányom érdeklődik a könyvek iránt, szereti a sajátjait, de nagyon foglalkoztatják az én könyveim is. Még alig volt három, amikor kijelentette, hogy ha nagy lesz az összes könyvemet olvasni fogja. Néha megkérdezi, hogy mit olvasok és miért? És miért jó olvasni? Nehéz ezekre okosan válaszolni, de az ember megpróbálja. A múlt héten egyik nap fél órát kérdezgetett a könyveimről, a kanapé támláján egyensúlyozva. Elmondta, hogy milyen szépek, megkérdezte, honnan vettem őket és hogy miért. Azt is megkérdezte, miért nem vettem rózsaszín könyvet is, majd biztosított róla, hogy neki sok rózsaszín könyve lesz. Itt tartunk most. Alig várom, hogy kivegye a könyvet a kezemből és közölje: majd én olvasom.

- Ha fontosnak tartod az előző kérdést, mit olvastatnál el velük eleinte és miért azokat?
Úgy gondolom, hogy egy gyerek a saját szintjének való dolgokat kell olvassa. Meséket, lányos történeteket, ifjúsági sorozatokat. Hogy mennyire nem szabad túl komoly könyveket adni a kezébe, azt megtanultam a saját káromon. Mindenképp szeretnék neki angol nyelvű könyveket venni, hogy minél hamarabb és minél mélyebben bírja a nyelvet.

- Melyik szerinted az az 5-10 legfontosabb könyv, amit NEM olvastál? Miért nem olvastad őket? Miért tartod ezeket fontosnak?
No, ez egy nagyon jó kérdés. Tele van bújtatott csapdákkal, ráadásul, ha az ember komolyan megpróbál rá válaszolni, akkor eléggé végig kell gondolnia. Nyilván a kérdésnek akkor van értelme, ha olyan könyvekben gondolkozunk, amit nem csak nem olvastunk, de nem is tervezzük, különben nem különbözne az "olvasóterv"-től. Nem biztos, hogy tudok valódi választ adni, főleg nem könyvcímeket, de azért megpróbálom a magam módján.
A kérdés láttán az első dolog, ami beugrott, az a Gyűrűk ura volt. Hogy ez mennyire "fontos" könyv, nem tudom, de azt igen, hogy akik szeretik, azokat irígylésre méltó mértékben lenyűgözi. Emiatt vágtam bele annak idején, nagy reményekkel, hogy aztán 20-30 oldal borzasztó kínszenvedés után behajítsam a sarokba. Szó szerint. Világéltetemben lábrázást kaptam a fantasy-tól, de amit Tolkien művelt az egyszerűen obszcén.
Úgy en-bloc néha zavar (pusztán saját magam miatt), hogy sem a világirodalom klasszikusait, sem pedig a jelentősebb kortárs írókat nem olvastam, ezekből nyilván ki lehetne emelni nem csak 5-10 címet, hanem szinte akármenyit. Hasonló a probléma itt is, mint a toplistánál, nincs okom egyiket a
másik elé helyezni. Ha esetleg még eszembe jut valami konkrét cím, akkor ki fogom egészíteni, de egyelőre ennél pontosabb választ nem tudok adni erre a kérdésre, annak ellenére, hogy a szándék megvan bennem.


Köszönöm mindenkinek, aki végigrágta magát az egészen, remélem nem volt túl terjengős, vagy értelmetlen. Nehéz az úttörők dolga, persze más szempontból meg egyszerű.
Nagyon sokat gondolkoztam azon, kinek dobjam a labdát. Legalább 3-4 jelöltem volt, ki ezért, ki azért, végül eloy mellett döntöttem, ha már egyszer ő az egész dolog értelmi szerzője. Kedves eloy, nálad hát a labda, majd jelezd kérlek, hogy magad szeretnéd-e kitenni a saját írásodat, vagy tegyem-e ki neked. A végére pedig a személyes kérdés: hogyan és miért találtad ki ezt a játékot? Mit szólsz a lelkesedéshez, amivel egyre többen jelzik, hogy szívesen részt vesznek benne?

Legutóbbi kommentek

• Hackett: Az ember könyve - megjelenés, flynn: @Laci: értem, ellenben... »

• Hackett: Az ember könyve - megjelenés, Laci: Szerintem egyszerűen csak... »

• Interjú: Dennis Lehane, flynn: @tmnk: tudunk a... »

• Hackett: Az ember könyve - megjelenés, flynn: @bnj: kis türelem... »

• Hackett: Az ember könyve - megjelenés, bnj: az e-könyv verzióval... »

• Patricia Briggs bemutatkozik, louve: Megvettem mindkét könyvet.... »

• Várható utánnyomások, tmnk: A Figyel az... »

• Várható utánnyomások, Rondár: A Hyperion utánnyomás... »

• Hackett: Az ember könyve - megjelenés, Dyus33: Mert "angyalhoz" túl... »

• Várható utánnyomások, tmnk: A Hyperion utánnyomásáról... »

Kategóriák

• kiadó (455)
• kritika (23)
• olvasó (89)
• olvasónapló (7)

Címkék

• agave (27)
• ajanlo (10)
• akció (5)
• Az éhezők viadala (3)
• b szabi (12)
• Baráth Katalin (5)
• before (10)
• block (2)
• Brandon Hackett (1)
• Bus István (1)
• Christopher Moore (2)
• collins (1)
• cscs (1)
• dedikálás (1)
• Dennis Lehane (1)
• e könyv (2)
• egy (1)
• egyéb (21)
• egyebek (74)
• éhezők viadala (1)
• fészkelődőholtak (1)
• film (9)
• gaiman (1)
• gaines (13)
• hammett (1)
• hang (6)
• háttérkép (3)
• hegerobin (1)
• heti körkérdés (4)
• hírek (51)
• holmik (1)
• interjú (5)
• ismerkedés (6)
• Izing Róbert (1)
• játék (13)
• jeges (7)
• John le Carré (4)
• kadarm (9)
• karácsony (3)
• kép (1)
• Ki (1)
• Kondor Vilmos (4)
• könyvbemutató (2)
• könyvhét (4)
• kritika (43)
• kritikák (47)
• kvíz (12)
• Lámpagyújtás (1)
• Laurell K Hamilton (2)
• Lawrence Block (1)
• lehane (1)
• mead (1)
• megj (2)
• megjelenések (188)
• Miles Whittaker (1)
• mirelle (4)
• mit (1)
• moore (1)
• munkatársak (1)
• nemisbeka (16)
• novella (1)
• nyereményjáték (6)
• olvas (1)
• olvasók (12)
• olvasónapló (16)
• palyazatok (28)
• Pék Zoltán (1)
• Penna (2)
• Philip K Dick (10)
• rendezvény (1)
• Rheinfuss (10)
• sf (1)
• Steven Saylor (3)
• Suzanne Collins (5)
• szavazás (11)
• szerzők (5)
• színház (1)
• találkozó (4)
• tejger (2)
• törékeny (1)
• utánnyomás (2)
• Vajdai Vilmos (1)
• vámpírakadémia (1)
• Varga Bálint (1)
• vásár (1)
• videó (6)
• webshop (4)
• westlake (1)
• wiw (10)

Blog archívum

• Legújabb bejegyzések
• 2012. május
• 2012. április
• 2012. március
• 2012. február
• 2012. január
• 2011. december
• 2011. november
• 2011. október
• 2011. szeptember
• 2011. augusztus
• Teljes archívum

Blog motor